2017. március 13., hétfő

Legyetek irgalmasok!

Legyetek irgalmasok,

Adok, hogy adj! Korunkban sem ritka ez a fajta kereskedő szemlélet. Emberi kapcsolatainkat, és Istennel való viszonyunkat egyaránt beárnyékolja. A fontos mindig én vagyok – sugallja – sohasem a másik. A nagylelkű szeretet meghaladja az önzést. Ne ítéljetek, bocsátsatok meg, adjatok bőkezűen, mondja Jézus, hiszem minden, amink van, ajándék, a mennyei Atya nagylelkű ajándéka.
A keresztény hívőnek meg kell értenie, hogy a vallásos élet nem valamilyen tanrendszer elfogadását jelenti. Lehet egy ilyen rendszer tökéletes, értelmileg elfogadható, filozófiailag és tudományosan alátámasztható, de akkor is tudnunk kell, hogy mi nem valamit, hanem Valakit fogadunk el.

A hívő ember mércéit nem azok a mércék képezik, amelyeket az emberi tudás fogalmaz meg. A mi mércénk az Isten: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas”. Nem lehet a másik ember a mérce, és nem a másik emberen kell lemérnem, mekkora szakaszt tettem meg a tökéletességhez vezető úton. Nem azt kell néznem, hogy jobb vagyok-e XY-nál, hanem azt, hogy jóságom mennyire közelíti meg Isten jóságát.