Meszlényi Zoltán
Meszlényi Zoltán Lajos 1892-ben Hatvanban
született.[1] Édesapja tanító, majd iskolaigazgató volt. Zoltán az öt gyermek
között másodikként látta meg a világot. Gimnáziumi tanulmányait a rimaszombati
protestáns gimnáziumban kezdte, majd miután a család Budapestre költözött, a
második osztálytól a VIII. kerületi állami gimnáziumban folytatta. Onnan
jelentkezett 1907-ben kispapnak, így a gimnázium utolsó két évét
kisszeminaristakánt az esztergomi bencés gimnáziumban fejezte be.[1]
Érettségi után, 1909-ben pártfogója,
Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek Rómába küldte
továbbtanulni. 1913-ban teológiai diplomát szerzett.[2] Az első világháború
miatt kényszerből egy ideig Innsbruckban is tanult; itt szentelték pappá 1915.
október 28-án.
Magyarországra történő visszatérése után
először Komáromba nevezték ki káplánnak, de püspöke, Csernoch János
bíboros-hercegprímás már néhány hónap múltán Esztergomba hívta, ahol a prímási
kancellárián bíztak rá egyre fontosabb feladatköröket.1930 és 1936 között
irodaigazgató volt.
XI. Piusz pápa kinevezése nyomán, 1937.
október 28-án Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás címzetes püspökévé
szentelte. Az új püspök jelmondatául ezt választotta: „Fidenter ac fideliter” –
„Bizalommal és hűséggel”.
Ettől fogva a mindenkori hercegprímás-esztergomi
érsek segédpüspöke volt. Serédi Jusztinián 1945-ben bekövetkezett halála után
Mindszenty József lett az új esztergomi bíboros érsek, aki Meszlényi Zoltánt minden
hivatalában megerősítette.
Amikor az állambiztonsági szervek a
hercegprímást[3] 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben
elítélték, az egyházmegyei ügyeit Drahos János kanonok, esztergomi általános
érseki helynök vette kézbe, aki azonban 1950-ben elhunyt. Ezután Meszlényi lett
az esztergomi érseki helynök, mivel a káptalan nem volt hajlandó megválasztani
az állam által támogatott Beresztóczy Miklóst. Helynöki székfoglalójában
ígéretet tett: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget
nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen.”
A kommunista hatalom nem tudta
megbocsátani, hogy a káptalan nem az ő szándéka szerint választott helynököt, s
a beiktatás után 12 nappal, 1950. június 29-én a püspököt elhurcolták. A
kistarcsai internáló táborba került, ahol több szemtanú egybehangzó állítása
szerint, télen éjjel-nappal nyitott ablaknál volt kénytelen
tartózkodni.[4][5][6][7] 1951. 19051. március 4-én halt meg. 1966. június 24-én
földi maradványait exhumálták, és az esztergomi bazilikában helyezték csendben
örök nyugalomra. Boldoggá avatása Esztergomi bazilikában történt 2009. október
31-én.
