2017. március 7., kedd

Miatyánk. 2017

Abból, hogy Jézus milyen gyakran  és módon imádkozik, láthatjuk,  mennyire fontosnak tartja az  Atyával való  állandó párbeszédet. Az  Atya figyel  a Fiúra, akit  a  világba küldött  és  a Fiú  hallgat  az Atyára,  akinek  a küldetésében jár s akinek engedelmeskedik.  Az apostolok és a  tanítványok Mesterük mellett e  kapcsolat mélyébe nem  láthattak bele. Azt  láthatták, hogy az  Úr rendszeresen  elvonul, keresi  a magányt,  pontosabban ez  idő alatt csak az Atyára akar  figyelni imádságban. Megérezhették, hogy  Jézus ebből merít erőt, ebből tudja, hogy mit kell tennie. Néhány alkalommal azt is láthatták, hogy egy-egy csoda  előtt Jézus az égre tekintve  imádkozik, így kéri az Atya segítségét.
Mindezek felébresztették  a  tanítványokban a  vágyat,  hogy ők  is  ilyen buzgósággal, odaadással  imádkozzanak Istenhez.  Ezért tanítja  meg  nekik Jézus a Miatyánkot, amiről a  mai evangéliumban olvasunk. Bátorítja őket, hogy akár  egyénileg,  akár közösségben  imádkoznak,  szólítsák  Atyjuknak Istent és így fejezzék ki bizalmukat iránta.
Ha rendszeresen  imádkozunk,  kialakul  a személyes  kapcsolat  a  mennyei Atyával, aki  gyermekeinek tekint  minket, Jézussal,  aki barátaivá  fogad bennünket és  a Szentlélekkel,  aki megtanít  minket a  helyes imára.
Nem egyoldalú beszéd  ez, hanem  kölcsönös párbeszéd,  amelynek folyamán  arra figyelek, hogy mit üzen nekem Isten, és ő is meghallgatja mondanivalómat.

(HIS)