A szőlőmunkásokról szóló példabeszédet
sokan félreértik, és azt gondolják, hogy igazságtalanság történt. Véleményük
szerint a szőlősgazda igazságtalanul járt el, amikor ugyanakkora összeget adott
mindenkinek, és nem tett különbséget azok között, akik egész nap fáradoztak,
illetve akik csupán egyetlen órát dolgoztak a nap folyamán.
Nézzük a történetet! A szőlősgazda és az
első munkások reggel kölcsönösen megegyeztek egy dénárban, amit a munka
végeztével hiánytalanul meg is kaptak. Ami a megállapodás alapján járt nekik,
azt pontosan megkapták. Akkor hol van itt az igazságtalanság? Sehol, mert a
gazda nem bánt velük igazságtalanul.
Az már egy másik kérdés, hogy miért adott
szintén egy dénárt azoknak, akik az elsőkhöz képest kevesebbet dolgoztak? Mert
jószívű, nagylelkű volt. És ő nem lehet nagylelkű? De igen! A saját vagyonával
azt tesz, amit akar.
A történet nem pénzről és munkabérről
szól, hanem azt példázza, hogy Isten minden embernek ugyanazt a jutalmat (egy
dénárt) szeretné adni a földi élet után, és ez az üdvösség. Az üdvösség minden
ember számára Isten nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban legalább egy
keveset dolgozni kell.
