Nagyboldogasszony 2017
Bevezető
Örvendezzünk
mindnyájan az Úrban,
Nagyboldogasszonyt
ünnepelve,
Akinek
mennybevételén
Ujjonganak
az angyalok,
És
magasztalják Isten Fiát.
E szavakkal szólít fel bennünket örvendezésre a mai
liturgia kezdőéneke. Hogy Máriát tisztelő hívő lelkek mindnyájan tiszta szívvel
örvendezhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg Mária-tiszteletünk
lanyhulását.
Kirié
litánia
Urunk Jézus bocsásd meg Mária-tiszteletünk
hiányosságait. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus bocsásd meg, hogy egyre ritkábban
imádkozzuk az Üdvözlégy Máriát, s a rózsafüzért. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus bocsásd meg, hogy egyre ritkábban
zarándokolunk a Mária kegyhelyekre. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Egy jó édesanyáról nem lehet megfeledkeznünk. Életünk
benne és általa érkezett a létezés partjára. Hálás szeretetünk éppen ezért
öröklakást biztosít neki emlékezetünk házában. Nincs tehát semmi túlzás abban,
ha Szent Ágostonnal valljuk: „Mindent az édesanyámnak köszönhetek.”
Mivel az anyaságnak ilyen nagy szerepe van egyéni és
közösségi életünkben, joggal mondhatjuk: Egy anyátlan világban élni annyi, mint
halottas ágyon várni a véget.
Nem véletlen tehát, hogy Isten egy édesanya ölelő
karjával sietett az emberiség megmentésére. Erre kapott meghívást a Boldogságos
Szűz Mária. Amint az ő boldogsága, épp úgy az emberiségé is, lényegében az
anyaság ölében született meg.
Sajnos mi, emberek, ezt nem látjuk világosan, és ennek
következtében hálánkkal is adósak maradunk. Csak az Isten olyan hatalmas, hogy
kellőképpen megjutalmazza a hűséges anyai szolgálatot. Ezt tette Máriával is,
amikor élete végén testestől – lelkestől megdicsőítette és fölvette az örök
élet országába.
Kérdezhetné valaki: Vajon Mária mennybemenetelének mi
a jelentősége az egyszerű hívők számára? Talán csak annyi, hogy örvendezünk az
életet lezáró dicsőségnek?
Hogy ezt az eseményt meg-felelően értékeljük,
gondoljunk az evangélium azon beszámolójára, amikor Jézus prédikál, és az emberek
lelkesen hallgatják szavait. Mikor szünetet tart, az egyik asszony felkiált:
„Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál…” Jézus nem hagyja
válasz nélkül a közbeszólót, és kijelenti: „Hát még milyen boldogok azok, akik
hallgatják Isten szavát, és hűségesek maradnak hozzá…”
Nem kétséges, hogy ez a figyelmeztetés nekünk is szól,
akik Jézus szavait hallgatva, anyai és testvéri viszonyba kerülünk vele. Igaz,
hogy mi nem számíthatunk életünk olyan befejezésére, amelyben Mária részesült.
Ha azonban megtesszük, amit Mária kért: Tegyétek, amit Fiam mond. És nemcsak
hallgatjuk, hanem meg is tesszük. Hűségesek leszünk az evangéliumtanításhoz,
akkor bennünk is kialakul az az Isten-ország, ami záloga saját mennybejutásunknak.
Az idő mindig rövid, mert vége van. Határos az
örökkévalósággal, amelybe mi is átléphetünk, ha Máriához hasonlóan, az Úr
alázatos szolgálólányaként teljesítjük szolgálatunkat.
Amen.
