Valeriánus császár keresztényüldözése
idején, II. Szixtusz pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora
ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat
bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket gondozta.
Amikor Szixtusz pápát elfogták, szomorúan
kérdezte: "Atyám, hová mész fiad nélkül?" De a pápa megvigasztalta,
hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház
javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát
elvégezte. Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az
Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket.
Kegyetlenül megkínozták. A fogságban
vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus
parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus
10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét
fő templomának.
Napjainkban is zarándokok sokasága keresi
fel a róla elnevezett katakombát.
