Évközi 25.
vasárnap. 2017
Bevezető
A mai példabeszédben a szőlőmunkásokról
szóló példabeszédet fogjuk hallani. Urunk Jézus ebben a példabeszédében nem a
szociális igazságosságról akar tanítani. És nem is az igazságos bérezésről.
Ennél többet akar megértetni. Még pedig a mennyek országáról. De mivel a
példabeszédben szerepel a „tétlenül ácsorgó” kifejezés, akaratlanul is a
tudatunkba jutnak a mai ácsorgók, munkanélküliek. Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket, mit teszünk mi azért, hogy kenyérkereső álláshoz jussanak, s
bánjuk meg mulasztásainkat.
Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy
tőlünk oly idegen a szőlős gazda lelkülete. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg a
munkanélküliekkel szembeni közömbösségeinket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus! Ébressz bennünk
szolidaritást az álláskeresők iránt. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Isten
nagylelkűsége
Az evangéliumban egy példabeszédet
hallottunk, amelyben a gazda a napnak különböző óráiban munkásokat fogad fel,
hogy dolgozzanak. A munka befejeztével mindenki egy napi munkabérnek megfelelő
pénzt kap. A teljes napon keresztül dolgozók igazságtalanságnak tartják, hogy
ők is csak annyit kaptak, mint a többiek. de nemcsak ők, hanem még a hívők
közül is sokan.
A szőlőmunkásokról szóló példabeszédet
sokan félreértik, és azt gondolják, hogy igazságtalanság történt. Véleményük
szerint a szőlősgazda igazságtalanul járt el, amikor ugyanakkora összeget adott
mindenkinek, és nem tett különbséget azok között, akik egész nap fáradoztak,
illetve akik csupán egyetlen órát dolgoztak a nap folyamán.
Nézzük a történetet! A szőlősgazda és az
első munkások reggel kölcsönösen megegyeztek egy dénárban, amit a munka
végeztével hiánytalanul meg is kaptak. Ami a megállapodás alapján járt nekik,
azt pontosan megkapták. Akkor hol van itt az igazságtalanság? Sehol, mert a gazda nem bánt velük
igazságtalanul.
Az ember a sajátjával szabadon
rendelkezik, abból szabadon jótékonykodhat.
A történet egyébként nem pénzről és
munkabérről szól, hanem azt példázza, hogy Isten minden embernek ugyanazt a
jutalmat (egy dénárt) szeretné adni a földi élet után, és ez az üdvösség. Az
üdvösség minden ember számára Isten nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban
legalább egy keveset dolgozni kell.
Fizetség: az
üdvösség
Mit jelent a mai evangélium
példabeszédében szereplő szőlő, s szőlőskert? Mit jelképeznek a munkások és mi
a jelentése a fizetségnek?
Az ószövetségben sokszor találkozunk azzal
a hasonlattal, hogy Izrael népe az Úr szőlője, de a nép sokszor hűtlenné vált.
Izajás próféta szerint Isten szereti szőlőjét, az ő népét, és mindent meg is
tett érte, de mégsem termették az igazságosság gyümölcsét (Iz 5,1-7). Isten
szeretetét a választott nép a hűtlenség miatt nem tudta viszonozni, ezért az
Atya, a gazda új szőlőtőt ültetett, Jézus Krisztust, aki engedelmességével a
megváltás gyümölcsét termette, és akihez szőlővesszőként szorosan kapcsolódnak
tanítványai.
Krisztus egyháza egy új szőlőskert, egy új
közösség. Ebbe a közösségbe hívja meg Isten az embereket, egyeseket korábban,
másokat később. Az Atya meghív minket is ebbe a szőlőskertbe, hogy munkásai és
munkatársai legyünk, s neki szolgáljunk.
Hogy legyenek mindig olyanok, és elegen,
akik gondozzák a szőlőskertet, hogy bő gyümölcsőt termő legyen.
És oltalmazzák a szőlőskertet. Hogy kárt
ne tegyenek benne az ordas farkasok, és el ne pusztítsák azt.
Hogy végre, mi is bátran Krisztusnak ne
csak követői, hanem bizonyos értelemben szőlőmunkásai is legyünk, és hívjuk a
mai tétlenül ácsorgókat, s szolgálatunkért megkaphassuk majd mi, és ők is a
jutalmat, az „egy dénárt”.
A fizetség ugyanis mindenkinek ugyanaz: az
üdvösség elnyerése. Isten ennél többet nem tud senkinek sem adni, de kevesebbet
sem akar. Rajtunk áll, hogy meghalljuk-e hívását, neki akarunk-e szolgálni
életünkben, s megelégszünk-e az általa adott jutalommal, az üdvösséggel.
Az evangéliumi hasonlat jelentése tehát a
következő: Isten meghív minket az ő szőlőjébe, az Egyház közösségébe, hogy mi a
munkások szorosan Krisztushoz, a szőlőtőhöz kapcsolódjunk, s életünk végén
mindannyian ugyanazt a jutalmat kapjuk, elnyerjük az örök életet.
Szent-Gály Kata: A Gazda munkásokat keres –
versével fejezem be.
itt vagyok az
Ország piacán
és várakozom a várakozókkal
feszül az erő bennem
munkát keresek
értelmes életre
vágyom
valami nagyra a
kicsinységben is
kérlek
fogadj fel
engem
Te más vagy mint
mások
Te nem ígérsz
könnyű jövendőt előre
Tehozzád van
bizalmam
kérlek
fogadj fel
engem
Ámen
Pap:
Ma, Szentírásvasárnapján hálát adunk Neked Urunk, hogy nem csak létbe hívtál
minket, hanem utat mutató lámpást is, Bibliát, adtál nekünk. Hallgass meg
Urunk!
Hívek:
Kérünk Téged hallgass meg minket
