2017. szeptember 23., szombat

Évközi 25. vasárnap 2017

Évközi 25. vasárnap. 2017

Bevezető
A mai példabeszédben a szőlőmunkásokról szóló példabeszédet fogjuk hallani. Urunk Jézus ebben a példabeszédében nem a szociális igazságosságról akar tanítani. És nem is az igazságos bérezésről. Ennél többet akar megértetni. Még pedig a mennyek országáról. De mivel a példabeszédben szerepel a „tétlenül ácsorgó” kifejezés, akaratlanul is a tudatunkba jutnak a mai ácsorgók, munkanélküliek. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, mit teszünk mi azért, hogy kenyérkereső álláshoz jussanak, s bánjuk meg mulasztásainkat.

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy tőlünk oly idegen a szőlős gazda lelkülete. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg a munkanélküliekkel szembeni közömbösségeinket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus! Ébressz bennünk szolidaritást az álláskeresők iránt. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Isten nagylelkűsége
Az evangéliumban egy példabeszédet hallottunk, amelyben a gazda a napnak különböző óráiban munkásokat fogad fel, hogy dolgozzanak. A munka befejeztével mindenki egy napi munkabérnek megfelelő pénzt kap. A teljes napon keresztül dolgozók igazságtalanságnak tartják, hogy ők is csak annyit kaptak, mint a többiek. de nemcsak ők, hanem még a hívők közül is sokan.
A szőlőmunkásokról szóló példabeszédet sokan félreértik, és azt gondolják, hogy igazságtalanság történt. Véleményük szerint a szőlősgazda igazságtalanul járt el, amikor ugyanakkora összeget adott mindenkinek, és nem tett különbséget azok között, akik egész nap fáradoztak, illetve akik csupán egyetlen órát dolgoztak a nap folyamán.
Nézzük a történetet! A szőlősgazda és az első munkások reggel kölcsönösen megegyeztek egy dénárban, amit a munka végeztével hiánytalanul meg is kaptak. Ami a megállapodás alapján járt nekik, azt pontosan megkapták. Akkor hol van itt az igazságtalanság?  Sehol, mert a gazda nem bánt velük igazságtalanul.
Az ember a sajátjával szabadon rendelkezik, abból szabadon jótékonykodhat.
A történet egyébként nem pénzről és munkabérről szól, hanem azt példázza, hogy Isten minden embernek ugyanazt a jutalmat (egy dénárt) szeretné adni a földi élet után, és ez az üdvösség. Az üdvösség minden ember számára Isten nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban legalább egy keveset dolgozni kell.
Fizetség: az üdvösség
Mit jelent a mai evangélium példabeszédében szereplő szőlő, s szőlőskert? Mit jelképeznek a munkások és mi a jelentése a fizetségnek?
Az ószövetségben sokszor találkozunk azzal a hasonlattal, hogy Izrael népe az Úr szőlője, de a nép sokszor hűtlenné vált. Izajás próféta szerint Isten szereti szőlőjét, az ő népét, és mindent meg is tett érte, de mégsem termették az igazságosság gyümölcsét (Iz 5,1-7). Isten szeretetét a választott nép a hűtlenség miatt nem tudta viszonozni, ezért az Atya, a gazda új szőlőtőt ültetett, Jézus Krisztust, aki engedelmességével a megváltás gyümölcsét termette, és akihez szőlővesszőként szorosan kapcsolódnak tanítványai.
Krisztus egyháza egy új szőlőskert, egy új közösség. Ebbe a közösségbe hívja meg Isten az embereket, egyeseket korábban, másokat később. Az Atya meghív minket is ebbe a szőlőskertbe, hogy munkásai és munkatársai legyünk, s neki szolgáljunk.
Hogy legyenek mindig olyanok, és elegen, akik gondozzák a szőlőskertet, hogy bő gyümölcsőt termő legyen.
És oltalmazzák a szőlőskertet. Hogy kárt ne tegyenek benne az ordas farkasok, és el ne pusztítsák azt.
Hogy végre, mi is bátran Krisztusnak ne csak követői, hanem bizonyos értelemben szőlőmunkásai is legyünk, és hívjuk a mai tétlenül ácsorgókat, s szolgálatunkért megkaphassuk majd mi, és ők is a jutalmat, az „egy dénárt”.
A fizetség ugyanis mindenkinek ugyanaz: az üdvösség elnyerése. Isten ennél többet nem tud senkinek sem adni, de kevesebbet sem akar. Rajtunk áll, hogy meghalljuk-e hívását, neki akarunk-e szolgálni életünkben, s megelégszünk-e az általa adott jutalommal, az üdvösséggel.
Az evangéliumi hasonlat jelentése tehát a következő: Isten meghív minket az ő szőlőjébe, az Egyház közösségébe, hogy mi a munkások szorosan Krisztushoz, a szőlőtőhöz kapcsolódjunk, s életünk végén mindannyian ugyanazt a jutalmat kapjuk, elnyerjük az örök életet.
Szent-Gály Kata: A Gazda munkásokat keres – versével fejezem be.

itt vagyok az Ország piacán
     és várakozom a várakozókkal
     feszül az erő bennem
     munkát keresek
értelmes életre vágyom
valami nagyra a kicsinységben is

kérlek
     fogadj fel engem

Te más vagy mint mások
Te nem ígérsz könnyű jövendőt előre
Tehozzád van bizalmam

kérlek
     fogadj fel engem

Ámen

Pap: Ma, Szentírásvasárnapján hálát adunk Neked Urunk, hogy nem csak létbe hívtál minket, hanem utat mutató lámpást is, Bibliát, adtál nekünk. Hallgass meg Urunk!

Hívek: Kérünk Téged hallgass meg minket