2018. szeptember 18., kedd

Copertinói Szent József


Cupertinoi Szent József
Copertinoban, a nápolyi királyság egy kis falujában született szegénysorsú szülőktől. Szelíd, magábavonuló természetű volt és kemény megpróbáltatásokat kellett elviselnie. Később mondta, hogy a novíciátust ő már gyermekkorában elvégezte. 17 évesen felvették a kapucinusok, de gyenge egészsége és a munkára való alkalmatlansága miatt nyolc hónap múlva elbocsátották. Utána, némi nehézségek után, szolgának felvette egy minorita kolostor. Itt megtanult írni, olvasni.
Végül jámborsága miatt felvették a rendbe, méghozzá klerikusnak. 3 év múlva, 1628-ban nem annyira tudása, mint inkább életszentsége miatt pappá szentelték. Isten bámulatos karizmákkal ruházta föl engedelmes, türelmes és alázatos szolgáját: extázisai órákig tartottak, levitációi (földről való felemelkedések) is gyakoriak lettek szentmisék közben is, annyira, hogy sokan azt mondták: szerzetesi élete felét a föld felett élte le. De a gonosz lélek is sokszor zaklatta, néha látható alakban. Egyszer a protestáns János Frigyes herceg részt vett szentmiséjén és látta őt elragadtatásban; ennek hatására két év múlva katolikus lett.
Rendi elöljárói, hogy a néptömegek áramlását megakadályozzák, sokszor áthelyezték eldugott kolostorokba. Az inkvizíció is vizsgálatokat tartott több alkalommal, így Nápolyban, Rómában. X. Ince pápa egyik kapucinus kolostorból a másikba helyeztette, végül 1657-ben került vissza újra minorita rendházba, Osimoba. 64 éves korában lázban halt meg. Utolsó szavai: "Keresztre feszített Jézusom, vedd magadhoz szívemet és gyújtsd föl benne szereteted tüzét." XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta szentté.
A Szűzanya iránti gyermeki tisztelete mutatkozik meg a következő párbeszédben:
"Az én anyám önfejű. Hozok neki virágot, nem törődik velük; kedveskedek neki cseresznyével, nem kell neki. Kérdezem hát, mit akar? S azt feleli: A szíved kell nekem. Szíved hódolata az én eledelem."