PÁLI SZENT VINCE
Franciaországban, Aquitániában született
1581. április 24-én. Szülei falusi földmívesek voltak. Szülei tanult emberré
kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez küldték iskolába.
Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította, a spanyol
Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt. Hivatást érzett, egyházjogot és
teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben pedig egy
jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt.
Romantikus, egyesek szerint kétségbe
vonható epizód volt, hogy állítólag
török martalócok egy tengeri hajóútján elfogták és rabszolgának eladták.
Algíriában ura feleségét, majd urát is megtérítette. Ura Avignonban
keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi szerzetes lett. Ezután Vince
Párizsba utazott, kórházakat látogatott, papi társaságokat keresett fel.
Plébános lett.
1625-ben egy alapítvány segítségével
megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság
helyes nevelése és a szegények segítése. Sokféle intézmény alakult ki
körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel,
betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel. életre hívta a papi rekollekciókat.
Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni. Megszervezte Marillac Szent
Lujzával a 'Szeretet leányai' (Irgalmas Nővérek) társulatát.
Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt meg
Párizsban. Derűs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de
Sevres) láthatjuk. 1729 augusztusában boldoggá, 1737 júniusában pedig szentté
avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek
intézményeinek alapítójának és pártfogójának.
