Nem kell különösebben sok értelem ahhoz,
hogy az ember többé-kevésbé kiismerje a természetet. Idővel egyre több
tapasztalatot szerez, s ezek alapján következtetni tud a várható időjárásra. Az
ókori ember a modern kor eszközei nélkül is jól boldogult az előrejelzés
területén. Erről a tapasztalatról beszél Jézus: a nyugatról érkező felhők esőt
hoznak, a déli szél pedig hőséget. Nemzedékek adták tovább egymásnak a
tapasztalatot az égi jelekről, jelenségekről.
Jézus szavai panaszként hatnak,
elégedetlenséget tükröznek. Az égi jeleket és természeti jelenségeket értő
emberek miért nem veszik észre az idők jeleit, Isten országának jeleit? Miért
nem ismerik fel Krisztusban a Megváltót? Miért nem fedezik fel tanításában az
igazság üzenetét? Miért keményítik meg szívüket, s zárkóznak el az üdvösség
tanításától? Miért nem hisznek csodái láttán, amelyek jelként szolgálnak? Az
örömhír hirdetésével elkezdődött a messiási idő, az üdvösség korszaka. A Jézus
által hozott új korszak új viselkedésmódot kíván az embertől.
Észrevesszük-e mindennapjaink során azokat
a jeleket, amelyeket Isten mutat számunkra? Meghalljuk-e üzeneteit, amelyekkel
szándékait, útmutatásait közli velünk? Felismerjük-e küldötteit, azokat az
embereket, akiket mellénk állít, hogy segítsen és vezessen bennünket?
H.S.
