Márta és Mária
A mai evangéliumi részletben szereplő
Márta és Mária annak a Lázárnak a testvérei, akit Jézus feltámasztott a
halálból, erről azonban az evangélista nem tesz említést, miként a falut sem
nevezi meg, pedig ismeretes lehetett számára, hogy a helyszín a Jeruzsálem
közelében fekvő Betánia. Lukácsnak az lehetett a célja ezen részletek
mellőzésével, hogy az elbeszélés általános érvényességét hangsúlyozza, tehát
ezért nem fontos számára az, hogy konkrétan kikkel történt az eset.
A korabeli felfogás szerint a nők
alacsonyabb társadalmi rétegbe tartoztak, Jézus viszont helytelennek tartja ezt
a nézetet. Egy zsidó rabbi számára tilos volt Isten titkairól asszonyoknak
beszélni, ahogyan pogányoknak is. A nők nem olvashatták a mózesi törvényt, a
zsidó vallás alapszabályát, nem vehettek részt a zsinagógai istentiszteleten,
nem látogathatták a rabbik iskoláit. Mai szóhasználattal mindezt hátrányos
megkülönböztetésnek mondanánk, amit Jézus helytelennek tart.
Márta és Mária két magatartásformát
jelképez, egyikük a szolgáló, cselekvő szeretet mintája, másikuk az Isten
szavára figyelő, szemlélődő életforma mintaképe. Mindkettőre, azaz a munkára és
Isten szavának hallgatására is kellő időt kell szánnunk, egyiket sem
hanyagolhatjuk el. Munkánkra, kötelességeinkre hivatkozva nem hanyagolhatjuk el
az imádságot, de az imádságra, az Istenre figyelésre hivatkozva sem
mulaszthatjuk el kötelességeink teljesítését.
H.I.S.
