Évközi
28. vasárnap. 2018
(Templomszentelési
évforduló)
Bevezetés
A Zsoltáros szavaival:
Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:
„Az Úr házába fölmegyünk.”
T. Ma templomunk felszentelésének 84.
évfordulóját ünnepeljük. Én már 4 éves voltam akkor, amikor ez történt.
Mit tudunk erről az eseményről?
Hogyan tekintünk templomépítő eleinkre?
Hogyan tekintünk templomunkra?
És egyáltalán a templomokra?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Megkülönböztetett tisztelettel tekintünk-e
mi templomainkra? Uram irgalmazz!
Milyen gyakran szoktunk mi betérni nyitott
templomokba? Krisztus kegyelmezz!
Részt veszünk-e templomunk állandó
szentségimádásán? Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Pasaréten a ferencesek 1925-ben telepedtek
le, hogy gondoskodjanak azoknak a híveknek lelki ellátásáról, akik a
Budapest-Margit körúti ferences plébániatemplomtól messze fekvő városrészben
laktak. Mivel kicsiny rendházuk és kápolnájuk hamarosan szűknek bizonyult, új
templom és kolostor építését határozták el.
A nagy területű Országúti ferences
plébánia eredményesebb lelkipásztori ellátására a rend a pasaréti villanegyedbe
beilleszkedő templom építését határozta el az 1930-as években. Rimanóczy Gyula
építész terve szerint készült el a modern stílusú, műemlék templom (503 m2), amelyet
Serédi Jusztinian bíboros szentelt fel 1934. október 14-én.
A következő évtizedekben jeles művészek
alkotásai gazdagították a templombelsőt.
A Hammond orgona helyébe, 2001 és 2004
között épült meg a templom jelenlegi széphangzású orgonája.
A II. Vatikáni Zsinat liturgikus
reformjának bevezetésekor került sor, 1981 és 1982 között, a templom
felújítására és az új liturgikus tér kialakítására.
A templom, felszentelésének 60.
évfordulóján, 1994-ben emelkedett a templom önálló plébániai rangra.
Kedves Testvérek!
Hálával gondolunk most azokra, akik
építették, felújították, szépítették, és ma is szépítik ezt a szép műemlék
templomot. Az ő Istenbe vetett hitük, áldozatos munkájuk és jövőbe vetett
bizalmuk ékes bizonyítéka ez a szépen megépített, és szépülő műemlék
templomunk.
Tudjuk, hogy a templom Isten háza és a mennyország kapuja, az imádság háza, ahol egyre szorosabban köthetjük magunkat
Istenhez. Szeressük templomunkat, egyházközségünket, az Egyházat. Ragaszkodjunk
hozzá, mert “nem lehet senkinek Isten az atyja, akinek nem anyja az Egyház”
mondja Szent Ágoston.
Valamikor templom előtt elhaladva
keresztet vetettünk magunkra. Vagy kalapot emeltünk. És ma? Legalább vegyük
észre és legyen tudatos bennünk, hogy szent hely előtt haladunk el.
Mi tudjuk, hogy a templom szent hely,
Isten háza, de mi katolikus keresztények azt is valljuk, hogy a templom az a
szent hely ahol Jézus Krisztus örök áldozata jelenné válik számunkra, és ahol
ezzel az áldozattal mi keresztény emberek egyesülhetünk. Ahol saját egyéni
áldozatunkat Jézus áldozatához kapcsolhatjuk, és ezáltal a mi áldozatunk is
megszentelődik, értékessé válik.
A templom felszentelésének emlékezete
„mindannyiunk számára fölhívás a megszentelődésre.
SZENT PÁL APOSTOL azt mondja, hogy amikor
Jézus áldozatával lélekben egyesülünk, akkor mi is templommá válunk. "Nem
tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?"
(1.Kor 3,16)
Szent
Péter
apostol pedig e szavakkal buzdít, hogy ti magatok is, mint élő kövek épüljetek
lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat mutassatok be, amelyek
kedvesek Istennek, Jézus Krisztus által.
Távolságtartó Testvéreim! Közeledjünk
egymáshoz, S mint élő kövek épüljünk hát lelki templommá, Isten házává, Isten,
élő, erős, és legyőzhetetlen Egyházává.
És mondjuk a Zsoltárossal: Csak egyet
kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden
napján; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken,
Hófehéren Jézus titkon ott pihen.
Körülötte éj van, egyedül virraszt:
Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.
Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt,
Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.
Tekintete balzsam, ha a szív sebes:
A magános éjben szíveket keres.
Látja aki árva, aki elhagyott,
Börtönében látja a szegény rabot.
S ha a fáradt ember kínban elmerül:
Azt susogja néki: "Nem vagy
egyedül!"
Ámen