Évközi 27. vasárnap. 2018
Bevezetés
Szabad-e a férjnek elbocsátania a
feleségét? tették fel Jézusnak azok a farizeusok, akik próbára akarták őt
tenni. Mi valamennyi házasságra érvényesnek tartjuk Jézus eme szavait?„Amit
Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a házastársakban nem kellően
tudatos, hogy részesei Isten teremtő hatalmának. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a hitvestársak sokszor nem tekintik egymást egyenrangúaknak. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a házastársak nem
fordítanak kellő időt a gyermekeikkel való foglalkozásra. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A házasság a világ legszebb, de egyben
legnehezebb „műfaja”. Itt senki sem lehet elbizakodott, mert ha egy házasság
„működik”, az kegyelmi állapot.
Lehetetlen megilletődés nélkül hallgatni a
házassági szertartásban az "esküt": "Isten engem úgy segéljen,
Nagyasszonyunk, a szeplőtelen Szűz Mária, Istennek minden szentjei, hogy a
jelenlevő N-t szeretem, szeretetből magamhoz veszem feleségül (hozzámegyek
feleségül), és hogy őt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan, semminemű
viszontagságában. Isten engem úgy segéljen!"
Akik ezt az esküt mondják, úgy érzik ott
az oltár előtt, hogy ez a szó híven kifejezi, ami lelküket akkor eltölti. S
mégis, aki föleszmél, szinte megborzong, mikor az állhatatlan ember-ajakról, az
idő ingatag gyermekétől hallja az örökkévalóságnak ezt a beszédjét, melyet
voltaképpen mégis az Egyház diktál, és a házasulók csak utána mondanak. Az ifjú
házasok az első idők mámora után úgy hallják tulajdon szavukat
"holtomiglan, holtáiglan", mint távoli zárcsikordulást: becsukódott
egy ajtó és vele az egyéni szabadság és új életalakító lehetőség; holtomiglan,
holtáiglan...
Ezt a vegyes, szorongó hangulatot
használja föl a magát toleránsnak hirdető, de kegyetlenül intoleráns,
embertelen ideológia a válás melletti érvelésében, és követeli az egyneműek
szexuális együttélését, házasságként való elismerését.
Hosszúra nyúló életemben nem gondoltam
volna, hogy megérem mindezt, azt, amikor semmibe fogják venni az emberek a
Biblia eme szavait: „Az Úristen férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt
a parancsot adtak nekik, hogy szaporodjatok és sokasodjatok!” És ezt a tiltó
parancsot: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
És az ember figyelembe sem vette, illetve
veszi az Úr szavait.
Hazánkban
a polgári házasságot 1894-ben iktatták törvénybe, s engedték meg a válást. Száz
évvel ezelőtt a válások száma körülbelül 2-3%-os volt. Napjainkban a válások
száma meg húszszorozódott, azaz mintegy 54%-a házasságoknak válással végződik.
Évente 45 ezer válást mondanak ki a válóperes bíróságok.
Politológusok szerint, 2050-re jó esetben
nyolcmilliós lesz a magyar népesség, ahol minden második ember ötven év
feletti, minden harmadik nyugdíjas lesz.
És ennek nem az elváltak és
újraházasodottak és nem is csak a válások az okai. Hanem az, ami a válásoknak,
és a demográfiai problémáknak is az oka. Ezeket nem részletezem.
Sok újraházasodott vallásosabb életet él,
mint előző házasságában. Sok esetben az újraházasodottak mintaszerűen, s
vallásosan nevelik gyermekeiket. Együtt járnak a templomba. Gyermekeik szentségekhez
járulnak, ők pedig nem járulhatnak. Még gyermekük elsőáldozásakor sem.
Az Egyház nem hagyja magukra őket. Sokat
fáradozik értük. Ferenc pápa különösen is merész gondolataival. Kap is érte
tüzet, vizet a konzervatívok részéről.
Az újraházasodottak nem bűnösök, hanem
Jézus Krisztusban testvéreink.
Viszont le kell szögeznünk, azzal, hogy
valamit az állami törvények megengednek, még nem lesz erkölcsös, s főleg nem
jelenti azt, hogy élni is kell azzal.
Aki Jézus követője akar lenni, annak nem a
megengedő állami törvényeket kell, hogy kövesse, még kevésbé a társadalmi
szokásokat, mint a divatos. élettársi viszonyt, hanem az isteni törvényt, mely
tiltja a válást, tiltja az élettársi kapcsolatot, tiltja a magzati élet
kioltását, tiltja az egyneműek együttélését.
Napjainkra a család intézménye súlyos
beteg lett. Gyógykezelésével nekünk is foglalkoznunk kell. Nem fölösleges, ha
megvizsgáljuk saját házasságunk és családunk állapotát is.
Annak ellenére, hogy a család, a házasság
a világ legszebb, de egyben legnehezebb „műfaja”, a harmonikusan működő
házasságokban is vannak időközönkét problémák.
Gyakran hangoztatott probléma, hogy a
jegyesi állapothoz viszonyítva a házastársam megváltozott. De kérdezem: nem a
fordítottja történt-e? Nem Te változtál e meg? És ha megváltozott, miért
csodálkozol? Élővel kötöttél házasságot, nem pedig márványszoborral. Tempora
mutantur, et nos mutamur in illis. Az idők változnak és benne mi is változunk.
A
házastársak jól tudják, hogy a problémák megoldása nem a válás, hanem problémák
megbeszélése.
Az is igaz, hogy a szerelem nem egy
pillanatra szóló adottság, hanem örökre szóló választás. És, hogy őt el nem
hagyom, holtomiglan, holtáiglan, semmiféle bajában. – Mondották egykor.
Sőt, a bajban közösen imádkoznak egymásért
ehhez hasonló szavakkal.
Uram, segíts nekünk,
mindig emlékezzünk arra a napra,
amikor megismerkedtünk,
és megszerettük egymást!
Segíts mindig meglátni
a jót a társamban
és segíts, hogy közösen tudjuk
megoldani gondjainkat.
Segíts kimondani
egymás iránti érzéseinket,
és tudjunk bocsánatot
kérni egymástól.
Uram kezedbe adjuk házasságunkat!
Ámen
