Jézus az ő elmeneteléről és visszatéréséről beszél tanítványainak, de nagyon talányos módon beszél erről, hiszen az időpontokat nem árulja el. Korábban már beszélt arról, hogy hamarosan visszatér ahhoz, aki elküldte őt a világba, azaz a mennyei Atyához, és ígéretet is tett a Szentlélek elküldésére. Most ezeket a szavait ismétli, erősíti meg. Jól tudja, hogy távozása szomorúsággal fogja eltölteni tanítványait, ezért bátorítja őket, hogy ez a lelkiállapot nem fog örökké tartani, mert szomorúságuk örömre fog változni. Tanítványai nem értik kijelentéseit, s valószínűleg nem csak azzal kapcsolatban volt bennük bizonytalanság, hogy mennyi időt jelenthet a „kis idő”, hanem azt sem értették, hogy mit is jelent az elmenetel és a visszajövetel.
Jézus valójában a halálát érti a távozáson, és feltámadását a visszatérésen. Kereszthalála valóban szomorúsággal, mély bánattal fogja eltölteni az apostolokat, akik napokig értetlenül állnak a tény előtt, hogy miért kellett meghalnia Mesterüknek, akitől messiási uralkodást vártak. Aztán szomorúságuk örömre fordul, amikor a feltámadt Úrral találkoznak, és megértik, hogy Jézusnak a szenvedésével és halálával kellett megváltani a világot.
Jézus jelenléte mennybemenetele után is megtapasztalható, hiszen jelen van Egyházában, s ez örömmel tölt el minket, akik hiszünk benne.
© Horváth István Sándor
