"Maradjatok
bennem!"
János evangéliuma 15. fejezetében egy
gyönyörű képes beszédet olvasunk. Jézus arról tanítja tanítványait, hogy milyen
az a kapcsolat, amely Őt és követőit összeköti. A beszédben a mennyei Atya is
megjelenik, mint aki részt vesz ennek a kapcsolatnak megvalósulásában és
kibontakoztatásában.
Jézusnak ez a beszéde olyan, mint egy
spirituális végrendelet. Nemcsak azért, mert földi életének végső szakaszán
mondta el, közvetlenül a szenvedéstörténet előtt, hanem azért is, mert látta
azt a nagy kihívást, amely a kereszten történő „gyalázatos” halála nyomán a
tanítványokban ébred. A kihívás ez: megmaradnak-e Jézus (ígéretei) mellett,
vagy visszasorolnak Izrael vallásos közösségébe. Dönteni kell: megbotránkoznak
benne, vagy hűek maradnak hozzá. Megmaradnak-e benne azok a szőlővesszők, akik
a „hamis tőről” az „igazi tőbe” olttattak Jézus igazsága által.
A kérdés a mai keresztény egyházak tagjai
felé is hangzik: gyümölcseink minősége miről tanúskodik?
