Bevezetés
A mai, évközi 20. vasárnap
evangéliumában, idegenkedve fogjuk hallgatni majd Jézus mindkét kijelentését:
„A tüzet jöttem bocsátani a földre,” és
a „Nem békét, hanem szakadást.”
Míg a tűzzel kapcsolatos
kijelentés jézusi értelmére, könnyen rájövünk, a szakadással kapcsolatosra már
nehezebben. Tudjuk, hogy amióta bűn van e világban, azóta van szakadás is.
Szent Ágoston történelemszemlélete szerint két ország van. Isten országa és a
Sátán országa. Ez utóbbi harcol az előbbi ellen. Isten országa pedig felveszi
az ellene való küzdelmet.
Mi is? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor
még azt sem merjük megvallani, hogy katolikusok vagyunk. Uram, irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy szó nélkül
tűrjük hitünk gyalázását. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem
teszünk semmit sem a hit és erkölcsi igazságok érvényesüléséért
társadalmunkban. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Azt hiszitek, azért jöttem, hogy
békét hozzak a földre? Nem azt, hanem szakadást!"
Krisztus Urunknak eme szavai
ellentétben látszanak lenni mindazzal, amit a krisztusi tanítás lényegének
tartunk.
Már a próféták is, a Messiásról,
mint a Békesség Fejedelméről jövendölnek az Ószövetségben. Születését,
Betlehemben: "Dicsősség a magasságban Istennek és békesség a földön a
jóakaratú embereknek" énekkel adták hírül az angyalok a pásztoroknak.
Krisztus Urunk a kereszténység
Magna Chartájában, a Nyolc Boldogságban, boldogoknak mondja a
békességszeretőket, és Őket Isten fiainak mondja. A főpapi imájában nem a
szakadásért, hanem azért imádkozik a Mennyei Atyához, hogy mindannyian egy
legyenek. Az apostoloknak pedig azt mondta: "Békét adok nektek, az én
békémet adom nektek.
És most azt hallottuk a mai
evangéliumban: "Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Nem azt, hanem mondom nektek, szakadást".
Egy kicsit idegenül hangzik ma
számunkra az, hogy hárman lesznek kettő ellen, és ketten három ellen. De ha
nyitott szemmel járunk e világban, tudomásul kell vennünk azt, hogy igen is van
szakadás a mai társadalmakban, legyen az hazai, vagy külföldi. A Krisztusban
hívők-kel szemben ott van mindenütt a Krisztusban nem hívők tábora. Betű
szerint igazak az agg Simeonnak az Úr Jézus templomban történt bemutatásakor
mondott szavai: "Tétetett ez sokak romlására és föltámadására, jelül,
melynek sokan ellene mondanak".
Aki nyitott szemmel figyeli a
szellemi élet hazai forgatagát, annak észre kell vennie az értékrombolást. Akik
a szabadságot, az emberi szabadság szépen csengő jelszavát tűzik zászlojukra,
döntő támadást intéznek a keresztény értékrend ellen. Azon értékrend ellen,
amelyre épülnek a történelem színpadán fennmaradni akaró nemzetek társadalmai.
A globalizáció uszályának szolgálatában
álló, nemzeti sajátosságokat, mi több nemzeteket eltüntetni akaró,
anarcho-liberális felfogás szerint, nem részesíthetők előnyben a gyermekeket
vállalók, a gyermekeket nem vállalókkal, a házassági hűséghez ragaszkodók az elváltakkal,
a partnereiket folytonosan váltogatókkal szemben. Sőt az sem mondható, hogy a
teljes család érté-kesebb lenne, mint egy alkalmi élettársi együttélés.
Vannak, akik gátlástalanul,
arcrebbenés nélkül hirdetik, hogy a társadalom számára és erkölcsi szempontból
teljesen azonos értékű a családban élő, gyermekeket világra hozó és felnevelő
emberek s az egyneműek életformája. A törvényhozás pedig egyre több államban
törvénybe is iktatja, hogy a homoszexuális és leszbikus párok egyenlő jogokat
élvezzenek, mint a természetes házastársak. A médiumok pedig egyre erőteljesebb
propagandát fejtenek ki a fiatalok körében a természetellenes szexualitás
népszerűsítésére.
Az új idők prófétái hangos szóval
hirdetik, hogy az erkölcsi viselkedési normák az emberi szabadság útjában
állnak, ezért fel kell számolni azokat. Nem lehet korlátozni, azt, hogy mi kerüljön
a képernyőre a szub- és antikulturák, a perverzitások és brutalitások
világából. Az a sajtószabadság korlátozása lenne.
De van-e egyáltalán olyan határ,
ahol a szabadság szószólói is visszahőkölnek? Talán az ember-ölés? Igen. De
csak látszólag, mert az élet kezdetén és végén, az élet szentsége is
megkérdőjeleztetett. S megtévesztő szavakkal nevezik a magzat megölését,
abortusznak, a gyógyíthatatlan betegeknek injekcióval történő megölését pedig eutanáziának.
És nem biztos, hogy itt megállunk.
Ott van tehát a Krisztus által
említett szakadás a társadalomban. Ott van a kettő három elleni és a három
kettő elleni harc, mint mindig, úgy napjainkban is. Amíg lesznek társadalomellenes,
nemzeti és keresztény erkölcsi értékeket megsemmisíteni akaró erők, addig lesznek
nekik megállj-t kiáltó erők is.
Tudjuk, mi előtt áll most nemzetünk.
Legyünk hát éberek, okosak és bölcsek. Széles az út, s tágas a kapu, amely a
pusztulásba vezet, s keskeny az ösvény és szűk a kapu, amely az üdvösségre
vezet.
Mi tudjuk, hogy melyik utat kell
választanunk, hogy melyik úton kell járnunk. Azon, amely üdvösségre vezeti nemzetünket,
s nemzetünk valamennyi gyermekét.
Ámen.
