Keresztelő Szent
János vértanúsága
Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Heródes
Antipasz lefejeztette Jánost Kr.u. 29-ben, Szalóme táncáért. Mint ismeretes,
Heródes együtt élt testvére feleségével, Heródiással, aki elszökött Rómából
férjétől, hogy a király, Heródes mellett fényben, pompában élhessen. Lánya a
már kissé kapatos vendégsereg előtt táncával mindenkit elbűvölt. Az
alkoholmámorban tetszelgő király bármit hajlandó volt jutalmul adni a lánynak
táncáért. Az anyja tanácsára János fejét kérte. Megkapta.
Keleten már az 5. században megülték ezt
az ünnepet. Valószínűleg ezen a napon volt a szamariai Sebasztében Szent János
templomának a búcsú napja. A magyar hagyomány a mohácsi vész napjával
összekapcsolva emlékezik „Nyaka-vágó János”” ünnepére.
Aktualizáljuk az eseményt, és vonjunk le
belőle magunk számára tanulságokat.
Ha vannak olyan Keresztelő Szent Jánoshoz
hasonló emberek a környezetünkben, akik jóakarattal, s javunkat akarva,
hibáinkra, vétkeinkre mernek figyelmeztetni minket, fogadjuk őket áldásként -
ha sokszor nehéz is!
Meg nem hallgatásukkal,
elhallgattatásukkal csak a lelkiismeretünket próbáljuk altatni. Látszólag nekik
ártunk - mint ahogy Heródes is megkötöztette a börtönben Keresztelő Jánost,
aztán pedig lefejeztette -, de valójában a saját lelkiismeretünket altatjuk el,
magunknak ártunk, megmaradunk bűneinkben, és lelkünk kietlen pusztasággá válik.
De a pusztában kiáltó szó nem hal el végleg. Állandóan hangzik felénk:
Készítsétek az Úr útját!
