Szent Maximilián
Kolbe
1894. január 8.-án született
Lengyelországban, Tdunska Wolán. Szüleik, Júliusz és Marianna második
gyermekeként. A keresztségben Rajmund nevet kapta.
Lambergben (ma Lvov, Ukrajna) tanult a
ferences szemináriumban, itt kapta rendi nevét.
Rómában szentelték pappá 1918-ban. Különös
szeretettel viseltetett a Boldogságos Szűzanya iránt, ezért megalapította a
„Szeplőtelen Szűz Hadserege” neve társulatot.
Japánban, Nagaszakiban folytatott missziós
tevékenységet. Itteni életéből ma is őrzik celláját, nyomdagépeket,
sajtótermékeit. Ezeket volt szerencsém személyesen is látni. Örült a lelkem,
hogy rendi testvérei és a Nagaszaki hívek, mily hűen őrzik emlékét.
Betegsége miatt Japánból vissza kellett
térnie a missziós munkából, és a rend vezetői a lengyelországi Niekopalanow
kolostorának előjáróvá nevezték ki.
A hazáját megszálló németek többször
letartoztatták, majd 1941. május 28-án az Auschwitzi koncentrációs táborba
szállították. Az egyik éhhalálra ítélt családos rabtársa helyett önként
vállalta a biztos halált. 1941. augusztus 14-én az elítéltek közül utolsónak
fejezte be életét. VI. Pál pápa 1971. október 11-én boldoggá, szent II. János
Pál pápa 1982-ben szentté avatta.
Számomra óriási erőt ad élete. Ő nemcsak
hirdette, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja
barátaiért. Ő önként életét adta felebarátjáért. És örök követendő példa
számunkra is, hogy legyünk készek nagy áldozatokra is felebarátjainkért.
Ámen.
