2015. március 7., szombat

A templom megtisztítása

Nagyböjt 3. vasárnapja
Bevezető
Nagyböjt 3. vasárnapján, az evangélium Jézusnak a kufárok templomból történő kiűzését mondja el. Mit mond számunkra ez az esemény? Nincs e bennünk is valami ebből a mindenből, mindenkiből, mindenütt hasznot húzó kufári lelkületből, e világ szelleméből? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Bocsásd meg Urunk, hogy nem úgy tekintünk kőből épült templomainkra, mint Atyánk házára. Uram irgalmazz!
Bocsásd meg Urunk, hogy nem fáradozunk eleget azért, hogy egybe épüljünk Isten szent templomává. Krisztus kegyelmezz!
Urunk bocsásd meg, hogy nem annak tudatában éljük életünket, hogy mi egyenként is Isten temploma vagyunk. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az imént felolvasott evangéliumi szakaszban a Jeruzsálemi templom megtisztításáról hallottunk, amely megtisztulást már a próféták előre hirdették, hogy eljön majd Valaki, aki helyre állítja az istentisztelet rendjét.
Sokan voltak Jézus korában olyanok, akik nem jártak templomba, mert az egész papi gárdát és az istentiszteleti szolgálatukat merő képmutatásnak tartották.
Nem véletlen, hogy Jézus hallgatóságának tetszettek az olyan példabeszédei, amelyekben a képmutatást ostorozta. Olyan példázata, mint az Irgalmas szamaritánus, ahol az összevert embert két pap is elkerülte, a templomi szolgálatukat előtérbe helyezve, miközben egy idegen felkarolja.
A templomot, amelyet Jézus megtisztít, Heródes kezdte építeni, avagy pontosabban felújítani. Amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a Kr.e. 6. század végén, az elpusztult templomot csak szegényesen építették fel. Heródes kedvezni akart a zsidó népnek, ezért határozta el a templom díszes felújítását, amely csak 64-ben fejeződött be, és alig pár év múlva, 70-ben Titus csapatai véglegesen elpusztították. Jézus idejében 46 éves volt az a templom, amelyről tudósít az evangélium.
A kereskedők kiűzése a templomból, az óriásmérető kövekből épült fallal körülvett templomudvar egyik területén, a pogányok udvarában történhetett.
Tudjuk, hogy a Jeruzsálemi templom az akkori világ 8 csodái közé tartozott. Romjaiban is imponáló. Ma a Szikla Mecset és az Aksza Mecset áll e területen.
Jézus innét űzte ki a kereskedőket. Innét, ostort fonva, a pénzváltók asztalát felforgatva, haragot szikrázó tekintettel, kergeti ki az állatokat és az árusokat a templomból.
Gyakorlatilag feldúl egy vásárcsarnokot. Csak épp az a baj, hogy ez a vásárcsarnok egy templom, sőt az egyetlen templom. Ha valaki ilyent csinálna ma kint a piacon, hogy az árusokat így zaklatná, azonnal bilincsben vinnék el.
Milyen érdekes, Jézust nem viszik el a rendőrök, katonák, pedig voltak ott. A templomőrség mindenképpen ott volt. Sőt odamennek és okoskodva kérdezik, vitába keverednek vele, ahelyett, hogy azonnal lecsuknák. Miért nem csukják le? Miért nem mernek hozzányúlni? Pedig nincs demokrácia, nincsenek jogvédők, nincs sajtó.
Jézus, nagy bátorságra valló tettet visz végbe. Megfeddi őket: „Ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká!” Ezek a szavak Zakariás jövendölésének beteljesülésére e emlékeztetnek, mely szerint: „Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő az Seregek Urának házában". Jézus beteljesíti.
A más létsíkban történő, templom lerombolására vonatkozó, szavait a jelenlévők nem értették, a tanítványok sem.
Egyébként a templom lerombolására és felépítésére tett jézusi kijelentés szimbolikus és profetikus. Mert, utaltam már rá, az a saját testének a lerombolására, kereszthalálára, illetve saját testének felépítésére, feltámadására tett előrejelzés.
Emlékezzünk csak! Mit mondott Jézus. „A Szentlélek megtanít majd benneteket mindenre, eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek". Feltámadása után a Szentlélek eszükbe juttatta e szavait is. Megértették, és rögzítették.
És mi van apjaink templomaival? Sokat panaszkodnak hívők és papok napjainkban, hogy egyre kevesebb ember jár templomba. A templomba nem járókat pedig eleve bűnösöknek mondják. Mintha ők tehetnének erről, s nem lenne abban része a korszellemnek, a társadalmi környezetnek, a tudatformáló, minden keresztény és nemzeti értéket tagadó és megsemmisíteni akaró médiumoknak.
A minap olvastam egy tanulmányt a világban történő terrorcselekményekkel, a Párizsi és a kopt keresztényekkel kapcsolatos kétféle értelmezésről. Idézem:
„Sok nyugati elemző egyszerűsítő érvelése szerint a legfőbb probléma maga a vallás; sőt, a kritikák tükrében az is bátran kijelenthető, hogy az iszlámon kívül a kereszténységet tekintik a legnagyobb veszélyforrásnak. Minden ésszerű bírálat ellenére a jelek szerint egyre jobban erősödni látszik ez a szemlélet. Hatalmas változások történnek az úgynevezett közbeszédben is. Nagy kérdés, hogy a nyugati világ az emberi méltóságot vagy a szólásszabadságot tartja-e nagyobb értéknek?”
Íme hová vezet, ha kihagyják a preambulumból a keresztény gyökereket és beveszik a tömegeket mészároltató szellemet.
Mindezek ellenére még mindig szép számmal vagyunk temp-lombajárók, olyanok, akik számára nagyszerű találkozásra ad lehetőséget a templom. Találkozásra Istennel, s találkozásra embertársainkkal.
Még szentendrei tanárkorom-ban mondta egy tinédzser, okos kislány: Atya! Én azért is járok templomba, hogy többen legyünk a templomban, mert olyan jó érzés, ha sokan vagyunk a templomban.
Tegyük magunkévá e kislány gondolatát. Járjunk minél többen a templomba, és mint élő kövek épüljünk eggyé, Isten szent templomává.

Ámen
F. F.