Nagyböjt 3. vasárnapja
Bevezető
Nagyböjt 3. vasárnapján, az evangélium
Jézusnak a kufárok templomból történő kiűzését mondja el. Mit mond számunkra ez
az esemény? Nincs e bennünk is valami ebből a mindenből, mindenkiből, mindenütt
hasznot húzó kufári lelkületből, e világ szelleméből? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Bocsásd meg Urunk, hogy nem úgy
tekintünk kőből épült templomainkra, mint Atyánk házára. Uram irgalmazz!
Bocsásd meg Urunk, hogy nem fáradozunk
eleget azért, hogy egybe épüljünk Isten szent templomává. Krisztus kegyelmezz!
Urunk bocsásd meg, hogy nem annak
tudatában éljük életünket, hogy mi egyenként is Isten temploma vagyunk. Uram
irgalmazz!
Evangélium
után
Az imént felolvasott evangéliumi
szakaszban a Jeruzsálemi templom megtisztításáról hallottunk, amely
megtisztulást már a próféták előre hirdették, hogy eljön majd Valaki, aki
helyre állítja az istentisztelet rendjét.
Sokan voltak Jézus korában olyanok, akik
nem jártak templomba, mert az egész papi gárdát és az istentiszteleti szolgálatukat
merő képmutatásnak tartották.
Nem véletlen, hogy Jézus hallgatóságának
tetszettek az olyan példabeszédei, amelyekben a képmutatást ostorozta. Olyan
példázata, mint az Irgalmas szamaritánus, ahol az összevert embert két pap is
elkerülte, a templomi szolgálatukat előtérbe helyezve, miközben egy idegen
felkarolja.
A templomot, amelyet Jézus megtisztít,
Heródes kezdte építeni, avagy pontosabban felújítani. Amikor a zsidók
visszatértek a babiloni fogságból, a Kr.e. 6. század végén, az elpusztult
templomot csak szegényesen építették fel. Heródes kedvezni akart a zsidó
népnek, ezért határozta el a templom díszes felújítását, amely csak 64-ben
fejeződött be, és alig pár év múlva, 70-ben Titus csapatai véglegesen
elpusztították. Jézus idejében 46 éves volt az a templom, amelyről tudósít az
evangélium.
A kereskedők kiűzése a templomból, az
óriásmérető kövekből épült fallal körülvett templomudvar egyik területén, a
pogányok udvarában történhetett.
Tudjuk, hogy a Jeruzsálemi templom az
akkori világ 8 csodái közé tartozott. Romjaiban is imponáló. Ma a Szikla Mecset
és az Aksza Mecset áll e területen.
Jézus innét űzte ki a kereskedőket.
Innét, ostort fonva, a pénzváltók asztalát felforgatva, haragot szikrázó
tekintettel, kergeti ki az állatokat és az árusokat a templomból.
Gyakorlatilag feldúl egy vásárcsarnokot.
Csak épp az a baj, hogy ez a vásárcsarnok egy templom, sőt az egyetlen templom.
Ha valaki ilyent csinálna ma kint a piacon, hogy az árusokat így zaklatná,
azonnal bilincsben vinnék el.
Milyen érdekes, Jézust nem viszik el a
rendőrök, katonák, pedig voltak ott. A templomőrség mindenképpen ott volt. Sőt
odamennek és okoskodva kérdezik, vitába keverednek vele, ahelyett, hogy azonnal
lecsuknák. Miért nem csukják le? Miért nem mernek hozzányúlni? Pedig nincs
demokrácia, nincsenek jogvédők, nincs sajtó.
Jézus, nagy bátorságra valló tettet visz
végbe. Megfeddi őket: „Ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká!” Ezek a
szavak Zakariás jövendölésének beteljesülésére e emlékeztetnek, mely szerint:
„Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő az Seregek Urának házában".
Jézus beteljesíti.
A más létsíkban történő, templom
lerombolására vonatkozó, szavait a jelenlévők nem értették, a tanítványok sem.
Egyébként a templom lerombolására és
felépítésére tett jézusi kijelentés szimbolikus és profetikus. Mert, utaltam
már rá, az a saját testének a lerombolására, kereszthalálára, illetve saját
testének felépítésére, feltámadására tett előrejelzés.
Emlékezzünk csak! Mit mondott Jézus. „A
Szentlélek megtanít majd benneteket mindenre, eszetekbe juttat mindent, amit én
mondtam nektek". Feltámadása után a Szentlélek eszükbe juttatta e szavait is.
Megértették, és rögzítették.
És mi van apjaink templomaival? Sokat panaszkodnak
hívők és papok napjainkban, hogy egyre kevesebb ember jár templomba. A
templomba nem járókat pedig eleve bűnösöknek mondják. Mintha ők tehetnének
erről, s nem lenne abban része a korszellemnek, a társadalmi környezetnek, a
tudatformáló, minden keresztény és nemzeti értéket tagadó és megsemmisíteni
akaró médiumoknak.
A minap olvastam egy tanulmányt a
világban történő terrorcselekményekkel, a Párizsi és a kopt keresztényekkel
kapcsolatos kétféle értelmezésről. Idézem:
„Sok nyugati elemző egyszerűsítő
érvelése szerint a legfőbb probléma maga a vallás; sőt, a kritikák tükrében az
is bátran kijelenthető, hogy az iszlámon kívül a kereszténységet tekintik a
legnagyobb veszélyforrásnak. Minden ésszerű bírálat ellenére a jelek szerint
egyre jobban erősödni látszik ez a szemlélet. Hatalmas változások történnek az
úgynevezett közbeszédben is. Nagy kérdés, hogy a nyugati világ az emberi
méltóságot vagy a szólásszabadságot tartja-e nagyobb értéknek?”
Íme hová vezet, ha kihagyják a
preambulumból a keresztény gyökereket és beveszik a tömegeket mészároltató szellemet.
Mindezek ellenére még mindig szép
számmal vagyunk temp-lombajárók, olyanok, akik számára nagyszerű találkozásra
ad lehetőséget a templom. Találkozásra Istennel, s találkozásra
embertársainkkal.
Még szentendrei tanárkorom-ban mondta
egy tinédzser, okos kislány: Atya! Én azért is járok templomba, hogy többen
legyünk a templomban, mert olyan jó érzés, ha sokan vagyunk a templomban.
Tegyük magunkévá e kislány gondolatát.
Járjunk minél többen a templomba, és mint élő kövek épüljünk eggyé, Isten szent
templomává.
Ámen
F. F.