2015. március 27., péntek

Melyik jótettemért

Melyik jótettemért

Jézus nyilvános működése azzal kezdődik, hogy a Jordán folyónál Jánostól részesül a keresztségben. Erre az eseményre utal az evangélium befejező része. Ekkor kezdi el hirdetni tanítását a nép körében és ekkor kezdi csodatetteit.
Most visszatér arra a helyre, ahonnan elindult. Amikor János arról ír ennél a résznél, hogy sokan hittek Jézusnak, akkor egyértelműen azt sugallja, hogy az Úr működése eredménnyel zárult. Az emberek hittel elfogadták tanítását, amelyet csodái megerősítettek. Tanítása az Atyától származik, s a csodákat is az Atya erejével viszi végbe. Éppen ez az, amit egyesek azonban nem képesek elfogadni, s káromkodással vádolva őt, megkövezésére készülnek. Az evangélium e szakasza tehát a Jézus működésére adott kétféle választ tárja elénk.
Kijelentései, szavai alapján egyesek nem hisznek Jézusban. De miért nem hisznek a tettei alapján? Hiszen cselekedetei arról tanúskodnak, hogy olyan rendkívüli hatalommal cselekszik, amelyre ember nem képes. Miért nem hisznek neki, hiszen láthatták a jócselekedeteket, amelyekkel a betegeket segítette? Ezeket egyébként a zsidók is elismerik.
Hallottuk, hogy amikor Jézus azt kérdezi: Melyik jótettemért akartok megkövezni?” A zsidók azt mondják: „nem a jótetteidért kövezünk meg, hanem azért mert ember létedre Istenné teszed magad.”
Jézust, csak egyedülálló nagy jótette, az emberiséget megváltó kereszthalála és feltámadása érteti meg az emberekkel.
Azt, hogy Ő az Isten fia, Ő a megváltó, Ő nem egy zsidó forradalmár, Ő nem csak egy vallásalapító, úgy ahogy a történelem folyamán sokan be akarták állítani.
Akik a szeretetben és szentáldozásban találkoztak és találkoznak vele, akiket kegyelmével meggyógyított, azok, elfogadják hittel, hogy Ő a mi megváltónk, aki által megszabadulhatunk bűneink terhétől, és részesei lehetünk az országának.
Ámen.
F. F.