Az az én
eledelem
A mai evangéliumi részben többször is,
különböző módon jelzi Jézus, hogy nem Ő, hanem az Atya. "A Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya
cselekszik, azt cselekszi a Fiú is." Máshol arról szólt: "Az én
tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem" Vagy: "Az az én
eledelem, hogy Atyám akaratát cselekszem" ismét: "... de azért ne az
én akaratom legyen, hanem a Tiéd, Atyám!" Ez pedig a legnehezebb út
kezdete előtti mondata.
Tőlünk is valami hasonlót vár, mint amit
Ő bemutatott és végrehajtott: "Nálam nélkül semmit sem tehettek". Úgy
nézni Őt, mint Ő nézte az Atyát. Úgy tenni azt, amit ő, amint Ő tette azt, amit
az Atya. Úgy akarni azt, amit Ő elvár, mint tette Ő, amit az Atya tőle
elvárt!"
És ennek következménye lehetne, ha
valóban így tennénk, hogy mi is mondhatnánk, amit szent Pál: "legyetek az
én követőim, amint én Krisztus követője vagyok". Tehát az Atya példa a
Fiúnak, a Fiú példa nekünk, mi meg példaképei kell, hogy legyünk a
környezetünknek, minden embertestvérünknek. (Gy. E.)
És miért? Hogy életük legyen nekik is,
és minél bőségesebben.
Mert Isten az embert nem szenvedésre,
nem lemondásra, hanem boldogságra és életre teremtette. Örök, tökéletes
boldogságra és életre, amit csak őbenne lehet megtalálni.
Bizony, bizony mondom nektek, aki
hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki küldött, annak örök élete van.
Ámen
F. F.