Nagyböjt 4.
vasárnapja 2006 2015
Bevezetés
Ma, Nagyböjt negyedik vasárnapján az
evangélium emlékeztet minket arra, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy
Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen.”
Ezt a vigasztaló üzenetet halljuk, egy
olyan korban, amikor fájdalmas fegyveres szembenállások fenyegetik az ember
reményét. És gyűlölködések állítják szembe az embert az emberrel. Jézus megerősíti:
„Úgy szerette Isten a világot!” Nos, az Atya minden embert szeret, aki a
világon él. És mi? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy
oly gyakran vagyunk félénkek hitünk megvallásában. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig
bátran megvalljuk hitünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig
bizalommal tekintsünk föl a keresztre. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Mindannyiunk előtt ismert a választott
nép történetéből az az esemény, amelyikre a mai evangéliumi szakaszban történik
utalás. Az Úr Isten meg akarta menteni választott népét, amely Egyiptomban kovácsolódott
egy néppé, az egyiptomi szolgaságból.
Az Úr Isten kiválasztotta Mózest, és
megbízta, hogy vezesse ki népét Egyiptomból. Sok nehézség után végre kivonultak
a szolgaság földjéről.
A pusztai vándorlás azonban megviselte a
népet. Feledni kezdték Isten csodás tetteit, amelyekkel kiszabadította, és
szabaddá tette őket. Zúgolódni kezdtek szabadító Istenük, és Mózes ellen. Erre
Isten kígyómarások által fenyítette meg népét. A fájdalom, a csapás, mint ahogyan
ez már szokott lenni egészséges társadalmakban, ismét Istenhez térítette őket.
Mózeshez fordultak, és kérték, hogy járjon közbe értük Istennél. Mózes
teljesítette kérésüket.
Mózes Isten parancsára rézkígyót
állítatott fel a pusztában, hogy mindazok, akik Istenbe vetett hittel
tekintenek rá, megszabaduljanak, és életben maradjanak. Istenbe vetett, s
bűnbánó hittel néztek rá és megszabadultak.
Ez a kép szolgált háttérként, annak a
beszélgetésnek, amelyet Jézus és Nikodémusz folytattak egymással, titokban és
éjjel. Amikor arról beszélgettek: Hogyan juthat be az ember az Isten országába?
Ekkor jelentette ki Jézus, hogy vízből és Szent Lélekből történő újjászületéssel.
Erre a folytonos újjászületésre mindig,
minden embernek szüksége van. Az emberiség kezdettől fogva a bűn marása alatt
szenved. Ez keseríti meg, s teszi boldogtalanná életünket. A Gonosz, a Sátán, a
kígyóhoz hasonlóan belemar életünkbe. Igaz, mi nem sivatagban élünk, mint a
Mózes vezette nép, hanem termékeny tájakon, ha koszosak és elhanyagoltak is, de
lakóhelyet és biztonságot nyújtó városokban és településeken. De nem hiányoznak
ezekből sem – átvitt értelemben – a sivatagok sem. A sivatagok okozta
nehézségekhez és megpróbáltatásokhoz hasonló, igaz embereket lázadásra késztető
jelenségek és események.
A világméretű szegénység,
munkanélküliség, éhínség, hajléktalanság, betegség és azok gyógyításának
hiánya. Az egyik oldalon a soha nem látott meggazdagodás és fényűzés,
ugyanakkor a másik oldalon hatalmas tömegek elszegényítése, a nyomor. Kegyetlen
és hosszantartó háborúskodások, szadista gyilkosságok, és kínzások, ártatlanok
lemészárlása, népirtások, emberek, embercsoportok elemi jogainak lábbal
tiprása.
Ezek nem csak távoli népek problémái,
hanem jó része, ha mérsékeltebb formában, égető hazai probléma is. A
legvisszatetszőbb ebben csak az, hogy azok, akik annak idején a nép
„morfiumozásával”, elaltatásával, ránk hagyták ezeket azt hangoztatják, hogy
újkeletűek.
Vajon mi, vagy ki segíthet rajtunk? A
Nikomédusszal közölt újjászületés! Önmagunk és népünk folytonos újjászületése!
Jobbá, nemesebbé, emberszeretőbbé, embereket segítőbbé válásunk.
De kik akarják önmaguk és nemzetük
újjászületését? A nem hívők? A mindent megígérők, de semmit sem teljesítők?
Igazat csak véletlenül mondók? A legnagyobb nemzeti értékeinket is
külföldieknek kiárusítók? Azt hiszem, ők
az újjászületésnek még csak a gondolatával sem foglalkoznak, legfeljebb
akadályozásával.
Hát akkor kik? A nemzetben gondolkodók!
A hívő magyar nép!
De ki segítheti a mi újjászületésünket?
Jó újra és újra megfontolni és
tudatosítani magunkban azt, amit Nikodémusszal közölt Jézus. Lehet, hogy amit
mondok, az sokak szemében csak papolás, de annyi, 85 év, illetve 62 év papi
szolgálata után, igen őszintén mondom, hogy csak Jézus. Általa, az Úr által
lehetséges újjászületni, s megszabadulni mindattól, ami bűn, vagy annak szomorú
következménye.
Isten egykor felállíttatta a Golgotán a
keresztfát, miként annak idején Mózes is a pusztában a fára függesztett
rézkígyót. Aki feltekint Jézus keresztjére, és hisz a kereszten függő Megváltó
személyében, megszabadul a gonoszság marásaitól, és életben marad. Életben
marad ő. Életben maradnak fiai és leányai. Életben marad népe is.
Micsoda biztosíték az emberiség, s benne
népünk számára a golgotai kereszt! A kereszt, amely azt hirdeti, hogy úgy
szerette Isten e világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki
benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.
El nem veszésünknek, fennmaradásunknak,
örökké élésünknek a kulcsa a benne való hitünk. Ha hittel tekintünk a
keresztre, a kereszten Függőre, akkor, miként egykor a pusztában a választott,
nép, úgy mi is megszabadulunk a ma kígyómarásaitól. Én hiszek benne,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Ámen.
F. F.
