2016. április 9., szombat

Húsvét 3. vasárnapja

Húsvét 3. vasárnapja

Bevezetés
A mai evangéliumban említett "csodálatos halfogás" előtti események megemlítése csak bevezetői a fő eseménynek, Péter Jézus iránti szeretetének megvallása és Péter „fő”- pásztori hatalommal történő megbízásának. Ma mi vagyunk azok, akiktől Krisztus megkérdezi, hogy Szeretjük-e Őt? És mi a mi válaszunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Jézus Krisztus! Te vagy a mi jó Pásztorunk! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te Péter apostolra bíztad juhaid legeltetését. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te azt akarod, hogy papjaid jó Pásztorai legyenek nyájadnak. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az evangéliumban hallottuk, hogy a tanítványok a Genezáreti tavon halásztak, de nem sok sikerrel. A hajnali szürkületben egy embert pillantottak meg a parton, aki Jézus volt, de a tanítványok nem ismerték fel. Jézus megkérte őket, hogy vessék ki újra a hálót és ennek igen bőséges halfogás volt az eredménye. Ezt követően Jézus megvendégeli őket.
Az étkezés után jön a fő esemény. Péter kerül a középpontba.
Ebben a beszédben is. Miért? Mert oly sok elgondolkodtató esemény van az életében.
Simon Péter testvérével, Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé.
Amikor Jézus apostolainak szegezi a kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” Akkor Péter válaszolt a feltett kérdésre apostoltársai nevében is: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!”
Pétert eme vallomása tette olyan sziklává, amelyre épül az elpusztíthatatlan krisztusi mű. Az Egyház. Jézus szavaival: „Te Péter vagy, azaz szikla, és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta soha”.
Kősziklaként ő lett az apostolok feje.
Majd ő lett az első Krisztust tagadó.
Ismerjük a történetet. Szentírási sorokat idézek.
Simon Péter és egy másik tanítvány követték Jézust. Ez a tanítvány jól ismerte a főpapot, ezért Jézussal együtt ő is bement a főpap palotájába.
Péter pedig kinn maradt az ajtónál. Később kijött a másik tanítvány, a főpap ismerőse, beszélt az ajtót őrző lánnyal, és bevitte Pétert.
Ezután a szolgálólány, aki az ajtót őrizte, megkérdezte Pétert: „Ugye, te is ennek az embernek a tanítványa vagy?” Péter azonban így szólt: „nem vagyok!”
Később. Ott voltak a szolgák és a templomőrök, és mivel hideg volt, tüzet raktak, és úgy melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
Ekkor így szóltak hozzá: „Ugye, te is annak az embernek a tanítványa vagy?” De ő letagadta, és azt mondta: „Dehogy vagyok!”
Simon Péter pedig ott maradt továbbra is köztük, és melegedett. Ekkor a főpap egyik szolgája — annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét — így szólt hozzá: „Nem téged láttalak vele a kertben?”
Ő tagadta, és megint csak azt mondta: "Nem vagyok."
És ekkor megszólalt a kakas.
Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
Péter pedig kiment, és keserves sírásra fakadt. A legenda szerint keserves sírásai okozták arcán a barázdákat.
Egy újabb esemény életéből.
Húsvét hajnalán mily gyorsan siettek a jámbor asszonyok, hogy hírül adják az apostoloknak, hogy üres a sír. Hogy futott Péter és János apostol! Csak zárójelben jegyzem meg. Úgy el szoktunk siklani a sírnál történt jelenségek mellett. Pedig ennek is mennyi mondanivalója van. Milyen életszerű a leírás. János előbb érkezik oda. Ő a fiatalabb. Ő még gyorsabban tudott futni. De nem ment be. Megvárta a Jézus által különleges bizalommal megajándékozott és különleges hatalommal felruházott fő apostolt!
Még egy nagyon lényeges esemény. A ma hallott esemény.
Aligha véletlen, hogy a feltámadt Jézus Krisztus előnyben részesíti az étkezést, mint a tanítványokkal való találkozáslehetőségét. Ilyen ünnepi pillanat a jelenlegi találkozása is apostolaival. Péter vallomása is!
Egyes egyházatyák, exegeták, a háromszoros kérdésben utalást látnak Szent Péter apostol nagycsütörtöki éjszakán történt háromszoros tagadására. És mi is. Tény, hogy Péter elszomorodott, hogy Jézus harmadszor is megkérdezte, „szeretsz-e engem?”- És Péter harmadszor is megvallja. „Uram Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus újból, harmadszor Péterre bízza a juhok legeltetését. Hangsúlyozom: a legeltetést! Nem a hatalmas nyáj feletti hatalom gyakorlását. A nyáj legeltetését, táplálását az Ő igéivel.
Mily rokonszenves az ezekből a mozaikokból kirajzolódó, hozzánk hasonló, botorkáló Péter apostol!
Az Egyház, Péter apostollal, akinek a feltámadás elbeszéléseiben oly nagy szerep jut, Jézus Krisztus megbízásából legeltet, vezet bennünket, és táplálékról gondoskodik számunkra: Isten igéjének és Krisztus testének táplálékáról.
Úgy lehet, önérzetünk ezt nem veszi feltétlen jó néven: hiszen felnőttek, önállók, nagykorúak vagyunk! Bennünket senki ne terelgessen, senki ne legeltessen! Ám ez nem a megalázásnak, a kiskorúsításnak a jele, hanem a gondoskodó szereteté, a Jó Pásztoré.
Ma is, és minden szentmisében, nekünk is van egy találkozási lehetőségünk, egy ünnepélyes étkezésünk Jézussal, az Eucharisztia vételekor. Tőlem és tőled is megkérdezi, hogy szeretsz-e engem? Nem azt, hogy jobban-e mint a többi, hanem azt, hogy jobban-e mint tegnap? Mert igenlő válaszunk esetén ránk bízza mieink legeltetését, táplálását az Ő igéivel, hogy el ne pusztuljanak étlen – szomjan, hanem életben maradjanak, s megmaradjanak hívőnek és magyarnak.

Ámen