Húsvét 5. vasárnap
Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban azt mondja Jézus, hogy „Új parancsot adok
nektek: Szeressétek egymást. Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek
Ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel
vagytok egymás iránt.”- Tudja e rólunk a világ, hogy krisztushívők vagyunk?
Szeretettel vagyunk-e mi egymás iránt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
A
Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Bocsásd meg szeretetellenes cselekedeteinket.
Uram irgalmazz!
A
Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Segíts bennünket, hogy ne csak szavakkal,
hanem cselekedetekkel szeressük testvéreinket! Krisztus kegyelmezz!
A
Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a szeretet végső győzelmében
való hitet! Uram irgalmazz!
Evangélium után
A keresztény vallás legjellemzőbb erénye a szeretet. A szeretet minden
törvényt magába foglal. De van-e ebben valami különleges?
A szeretet törvényét többé-kevésbé minden vallás hangsúlyozza. Megtalálhatjuk
a zsidó vallásban, az Iszlámban, a hinduizmusban, a buddhizmusban és más
világvallásban is. Igaz nem olyan formában, és nem olyan megfogalmazásban, mint
a keresztény vallásban.
De hát akkor miért nevezi Jézus az ő szeretet parancsát újnak?
Ennek megértéséhez ő maga adja meg a kulcsszót: És ez a kulcsszó
így hangzik: "Ahogyan én, szeretlek titeket."
Jézus tehát nem azt mondja, hogy általánosságban szeressétek Istent és
embertársaitokat. Ő új mértéket ad a legfőbb parancshoz. Nem önmagunk szeretetét,
hanem saját életét, saját példáját, saját szeretetét.
Mély értelme van annak is, hogy Jézus akkor beszél az Utolsó vacsorán
tanítványainak a szeretet parancsáról, amikor Júdás már elhagyta a termet.
Azzal, hogy Júdás eltávozott közülük, Jézus sorsa véglegesen
megpecsételődött. Az emberek hozzákezdtek ahhoz, hogy őt elárulják, elítéljék,
megostorozzák, halálra ítéljék és keresztre feszítsék. Ahogyan ezt mindnyájan
tudjuk, ezt nem azért teszik, mert Jézus valamiben bűnös lenne, hanem az
emberek iránti radikális szeretetével vonja magára az emberek gyűlöletét. Ezért
ítélik el
Kereszthalála, lelke legmélyebb titka, érzésvilágának, szeretetének
legszebb bizonyítéka és minősítése. Kereszthalála nyilvánvalóvá teszi, hogy mit
is jelent az embereknek a sokat dicsért szeretet és emberség. Ezt az emberekért
életét odaadó szeretetet állítja barátai, s követői elé örök példaképként.
Aki viszont erre komolyan törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy
nem fogják őt megérteni, különcnek fogják tartani, és kerülni fogják
"Szeressétek
egymást, ahogyan én szerettelek titeket”. De hogyan szeretett Jézus? - Szerette
az élet elesettjeit. És mi? És mi? - Szerette
a betegeket? És mi? Legfeljebb a nővérek és orvosaink. - Szerette a bűnösöket.
És mi? Elitéljük a botorkáló testvéreinket. - Szerette a gyermekeket.
Engedjétek hozzám a gyermekeket, mert ilyeké a mennyek országa. És mi
idegenkedünk a gyermekek vállalásától.
Mi, emberek bizony messze vagyunk ennek a parancsnak a gyakorlatától.
Míg korábban, a megcsodált Calcuttai Teréz anya életpéldája is ma már alig
hat ránk. Pedig a közel jövőben történik a szentté avatása.
Szentjeink hősies keresztény életét túlzásnak tartjuk. A valóságos
helyzet éppen ennek a fordítottja. Ezeknek a szenteknek a hősies szeretete
leleplez minket. Rávilágít arra, hogy mennyire elégtelen, megalkuvó, erőtlen a
mi szeretetünk. Kereszténynek mondott életünk, alig különbözik a mindent:
erényt és bűnt összemosó korunkban a nem keresztényekétől.
Tudjuk, hogy mi, átlag-keresztények messze vagyunk a szeretetnek attól
a mértékétől, amelyet Jézus életével, kereszthalálával állított elénk. Mégis
azt kell mondanunk, hogy igazán csak akkor nevezhetjük magunkat
krisztushívőnek, ha komolyan követni akarjuk Jézust a szeretetnek azon az
útján, amelyen ő járt előttünk. Úgy ahogy az első követői tették, akikről a nem
keresztény kívülállók azt mondták: "Nézzétek! Mennyire szeretik
egymást!"
Gondolatban egy futó pillantást vetve a 2000 éves kereszténységre,
megállapíthatjuk, mily megszámlálhatatlanul sok krisztushívő járt és jár a jézusi
úton, a sok-sok nehézség és üldöztetés ellenére is!
Mindjárt a kezdet kezdetén, Jézus halála és föltámadása, de fő-ként az
első Pünkösd után tanítványainak mily sok nehézséggel kellett megküzdeniük.
Nem volt szervezetük, sem állami képviseletük. Nem rendelkeztek templomokkal,
plébániákkal, sem iskolákkal.
Sőt állandóan fenyegetésekkel és üldöztetésekkel kellett számolniuk. Az
ellenséges törvények és rendeletek, a tolakodások, versengések és konkurenciák
világában, mégis megállták a helyüket. Ennek köszönhető, hogy ma több mint jó egymilliárd
ember vallja magát kereszténynek.
Ezzel a számmal kifejezett eredmény, ha örömmel tölt is el bennünket,
mégsem tehet önelégültekké! A keresztényeknek, mint mindig úgy ma is meg kell
küzdeniük környezetük ember feletti erőivel úgy, mint egykori elődjeiknek. Nekünk
is küzdenünk kell hitünkért. De addig nem nyughatunk, amíg a szeretetnek nem
azon az útján járunk, amelyet Jézus jelölt ki számunkra, addig, amíg mindennapi
tanúságtételünk Krisztus mellett nem lesz olyan, hogy a világ ujjal mutasson
majd ránk is, mondván: "Nézzétek őket! Mennyire szeretik
egymást!"
Ezzel a keresztény magatartással még adósai vagyunk a világnak! Törlesszük
hát adósságunkat!
Ámen
F. F.
