Húsvét. 2017.
Bevezetés
Hitünk legnagyobb ünnepén
szeretettel köszöntöm e szentmisén megjelent minden kedves testvért. És különös
tisztelettel és örömmel köszöntöm a ritkán, vagy régóta nem látott
testvéreinket is. Miként a családban nagy öröm a régen látott testvér vagy
rokon megjelenése, úgy a mi templomi közösségünkben is nagy öröm a régen vagy
ritkábban látott testvéreinknek a megjelenése, a velünk és a sokakkal való
együtt-ünneplésük. Hogy méltóképen, tiszta szívvel ünnepelhessünk, vizsgáljuk
meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Jézus
Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!
Jézus
Krisztus, ki három napig feküdtél a sírban. Krisztus kegyelmezz!
Jézus
Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!
Evangélium után
Testvéreim! Sokszor elmondtuk
már: Ha Krisztus életének története Nagypéntekkel fejeződött volna be, akkor ma
nem lennénk itt, sőt akkor egyáltalán nem is beszélhetnénk kereszténységről
sem. Korai volt azonban Krisztus ellenfeleinek nagypéntekien győzelmük ünneplése.
Mert a lepecsételtetett, és őrökkel őriztetett üres sír világgá kiáltotta, a
világot sarkaiból kiforgató örömhírt: „Nincs itt! Feltámadt!” És az óta, századokon
át zeng ez az örömhír.
Testvéreim! Nem ellenfelei,
hanem Krisztus győzött! Még pedig úgy, Prohászka Ottokár püspök szavaival, - ahogy
hozzá illett. Úgy, ahogy Isten győz az Ő ellenfelein mindig a történelem
folyamán. Csendben, zajtalanul, erőlködés nélkül dőlt el győzelme. A
lepecsételt, s őrökkel őriztetett sír körül nem hallani lánccsörtetést, sem
feszítést, sem kőhengerítést, ultramodern repülőgépek zúgását, rakéták becsapódását,
bunkereket szakaszosan robbantó több tonnás, földet is megrengető bombák
robbanását. Győzelmének harcterén nem vonulnak fel hadseregek légiói, nem
üvöltenek szenvedélyek, nincsenek jajkiáltások, halálhörgések. Nincs füst, mely
eltakar győzőt és legyőzöttet. Nincs porfelhő, mely kétessé teszi a mozdulatokat.
Nincs tagadás, kétkedés, kifogás, kétségbevonás. A dolog egészen világos: Krisztus
feltámadt! Krisztus él!
Testvérek! Győzött a
próféták júdeai oroszlánja. A győztes Messiás, a rá vonatkoztatott
prófétai jövendölés szavaival mondhatja: „Miért agyarkodnak a népek ellenem… A
mennyekben lakó kineveti őket…”
S a halál sem győzedel-meskedhetett
a fölött, aki azt mondta magáról: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet!”
Testvéreim! Krisztus követőiben
is felvetődhet az a kérdés, hogy mi a
jelentősége Krisztus győzelmének, mi a jelentősége a húsvéti örömhírnek?
Jól tudjuk, mindnyájunk közös sorsa, hogy életünk
végén át kell lépnünk a holtak országába. Egy olyan tartományba, ahonnan tapasztalataink
szerint nincsen visszatérés. Krisztus feltámadása azt jelenti, hogy megdicsőült
testével kilépett a földi élet keretéből, a négydimenziós világmindenségből.
Ezzel a természetfeletti eseménnyel igazolta isteni küldetését, hatalmát, a
halálon aratott diadalát.
A legtöbb festményen, amely Jézus föltámadását
ábrázolja, győzelmi zászlót tart a kezében. A művészek ezzel a képpel
ábrázolják a keresztény hitet, amely szerint Jézus nagypénteki szenvedését és
halálát dicsőséges feltámadása követte.
Tévedés lenne
azonban azt hinnünk, hogy Jézus kizárólag azért támadt fel, hogy saját személyét
a dicsőség fényébe öltöztesse, Isten voltát igazolja.
Sokkal inkább arra kell gondolnunk, és ezt Jézus is
hangoztatta, hogy amit mondott és tett,
azt mind értünk cselekedte. A hangsúly tehát az értünkön van. Értünk, a mi
üdvösségünkért szállt le a mennyből. Értünk vállalta az emberi sorsot. Értünk
hirdette az Atya üzenetét, Értünk cselekedte csodáit. Értünk lépett a szenvedés
útjára, és értünk áldozta fel szent emberségét a kereszt oltárán. Értünk támadt
fel, hogy ezzel, mint Istentől igazolt férfi lépjen be végérvényesen emberi történelmünkbe.
Ha nem így történik, akkor Pál apostol szavai
szerint hiábavaló len-ne a mi hitünk. Jézus számos ígérete elvesztené erejét,
ha nem hitelesítené személyét a feltámadás dicsősége.
További kérdés, talán nagyon is emberi kérdés: milyen haszna van számunkra Jézus
feltámadásának?
Jézus feltámadása óta, a fel-támadás általános fogalommá lett, sok – sok teológiai
tartalommal, és sok-sok profán tartalommal bíró pozitív tartalmú szóvá.
Már Pál apostol is arra buzdítja az első
keresztényeket, hogy miként Krisztus feltámadott a halálból, úgy támadjanak fel
a hívők is a bűnből az új életre. Éledjen újra hitük és szeretetük, s
Krisztus lakozzék a szívükben!
Akkor igazi a mi húsvétunk, ha nemcsak
emlékezetünkben nyílik meg a régi, sziklába vájt krisztusi sir, hanem amikor
megnyílik saját szívünk, mikor befogadjuk a föltámadt Krisztust, mikor megújul
hitünk és szeretetünk, megújul bennünk Krisztus élete, eltölt bennünket
Krisztus szelleme, áthat az ő törvénye, a szeretet törvénye. És ez nemcsak
számunkra hasznos és üdvös, hanem drága hazánk és az egész emberiség számára
is.
Hiszen sok-sok nagypénteket élt és él át az
emberiség, drága hazánk is. Mivé lenne ez a világ, mivé hazánk, ha nem élne az
emberekben a feltámadásban való hit, az igazságnak a gonoszság feletti
győzelmében való hit. Ennek köszönheti az emberiség fennmaradását, és benne
hazánk is, hogy az európai nemzetek nagy családjában is, az EU folytonos
támadása ellenére is él, és élni fog hazánk!
Hitünk legnagyobb titkát ünneplő testvéreim. Mi
hiszünk a feltámadásban! Mi hiszünk a szenvedést követő megdicsőülésben. Mi
hiszünk a halál utáni életben! Hiszünk, hazánk újraéledésében, hiszünk
feltámadásában.
Ámen.
