Virágvasárnap

Ma szent beszéd helyett a Passiót olvassuk

A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése Szent Máté szerint:

Narrátor: A tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom őt?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.

A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogyan akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt:

Jézus: Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: közel van az időm, és tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.

Narrátor: A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:

Jézus: Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem. Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.

Narrátor: Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, azután megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal:

Jézus: Vegyétek és egyétek: ez az én testem!

Narrátor: Azután a kelyhet vette a kezébe, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal:

Jézus. Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlőtő terméséből mindaddig, míg az újat nem iszom veletek Atyám országában.

Narrátor: Ezután zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák-hegyére. Amikor odaértek, Jézus így szólt:

Jézus: Ma éjszaka ti mindannyian megbotránkoztok bennem. Hiszen megírták: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyájból a juhok. De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.

Narrátor: Ekkor Péter ezt mondta neki:

Péter: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.

Jézus: Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor is megtagadsz engem.

Péter: Még ha meg is kellene halnom veled, akkor sem tagadnálak meg.

Narrátor: Közben Jézus odaért velük a Getszemáni nevű kertbe. Így szólt tanítványaihoz:

Jézus: Üljetek le itt, míg én elmegyek imádkozni. Maradjatok itt és virrasszatok velem.

Narrátor: Azután kissé távolabb ment tőlük, arccal a földre borult és így imádkozott:

Jézus: Atyám! Ha lehet, múljék el tőlem ez a kehely, de ne az legyen amit én akarok, hanem amit te!

Narrátor: Azután odament a tanítványaihoz, és alva találta őket. Ezt mondta Péternek:

Jézus: Hát képtelenek vagytok egy órát virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Mert a lélek kész, de a test erőtlen.

Narrátor: Azután másodszor is elment és imádkozott. Majd visszatérve ismét alva találta őket. Ismét elment imádkozni, azután odament a tanítványokhoz és így szólt:

Jézus: Íme elérkezett az óra, amikor az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, menjünk. Nézzétek, megérkezett, aki elárul engem!

Narrátor: Még beszélt, amikor íme, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele a főpapoktól és a nép véneitől egy nagy csapat, kardokkal és husángokkal fölszerelkezve. Az, aki elárulta őt, ebben a jeladásban egyezett meg velük:

Júdás: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el.

Narrátor: Mindjárt oda is lépett Jézushoz, és így szólt:

Júdás: Üdvöz légy Rabbi!

Narrátor: Azután megcsókolta. Jézus ezt mondta neki:

Jézus: Barátom, miért jöttél?

Narrátor: Közben a többiek már kezet is emeltek Jézusra, és foglyul ejtették. Ekkor íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, karjához kapott, kirántotta és a főpap szolgájára sújtott: levágta az egyik fülét.  Ekkor Jézus így szólt hozzá:

Jézus: Tedd csak vissza hüvelyébe a kardodat! Mert kard által vész el, ki kardot ragad! Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, s nem küldene segítségemre akár tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek meg kell történnie? Mint valami rabló ellen, úgy vonultok fel kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Nappal a templomban ültem és tanítottam, ott nem fogtatok el!

Narrátor: Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.

Akik Jézust elfogták, elvezették őt Kaifás főpap elé, ahol ekkorra már összegyűltek az írástudók és a vének. Közben Péter messziről követte őt, egészen a főpap udvaráig. Odaérve leült odakint a szolgák közt, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. A főpapok pedig és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák őt, de nem találtak, bár sok hamis tanú felsorakozott.

Főpap: Nem felelsz semmit sem arra, amivel ezek vádolnak,

Narrátor: Jézus azonban csak hallgatott. Ekkor a főpap azt mondta neki:

Főpap: Esküdj meg az élő Istenre és mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?

Jézus: Magad mondtad! És mondom nektek: ezentúl az Emberfiát a Hatalmas Isten jobbján látjátok ülni, és látni fogjátok őt eljönni az ég felhőin.

Narrátor: Erre a főpap megszaggatta a ruháját és így szólt:

Főpap: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Lám, most ti is hallottátok a káromlást. Hogyan ítéltek?

Tömeg: Bűnhődjék halállal!

Narrátor: Ezután szembeköpdösték, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték, és kérdezgették: Prófétálj Messiás, ki ütött meg téged?

Eközben Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította:

Szolgáló: Te is a galileai Jézussal voltál!

Narrátor: De ő mindenki hallatára letagadta:

Péter: Nem tudom, mit beszélsz!

Narrátor: Amint a kapunál kifelé tartott, felismerte őt egy másik is, és így szólt az ott lévőkhöz:

Szolgáló: Ez is a názáreti Jézussal volt!

Narrátor: Erre ő ismét tagadni kezdte, méghozzá esküvel:

Péter: Nem ismerem azt az embert!

Narrátor: Kis idő múltán az ott ácsorgók odamentek Péterhez, és így szóltak hozzá:

Tömeg: Közülük való vagy biztosan, elárul a kiejtésed is!

Narrátor: Most már esküdözni és átkozódni kezdett.

Péter: Nem ismerem azt az embert!

Narrátor: És azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek ekkor eszébe jutottak Jézus szavai: Mielőtt a kakas szól, háromszor is megtagadsz engem. Kiment és odakint keserves sírásra fakadt.

Amikor reggel lett, a főpapok és a nép vénei meghozták a döntést Jézus ellen, hogy halállal büntetik őt. Megkötözték, azután elvezették és átadták Pilátus helytartónak.

Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust elítélték, tettét megbánva visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. Ezt mondta nekik:

Júdás: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el!

Főpap: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod!

Narrátor: Ő erre az ezüstöket eldobta a templomban, azután elment és felakasztotta magát. A főpapok összeszedték a pénzt, de ezt mondták:

Főpap: Nem szabad a templom kincstárba tenni, mert vérdíj volt!

Narrátor: Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle:

Pilátus: Te vagy-e a zsidók királya?

Jézus: Magad mondtad!

Narrátor: S miközben a főpapok és a vének vádaskodtak ellene, ő nem szólt egy szót sem. Pilátus végül megkérdezte:

Pilátus: Nem hallod, mi mindennel vádolnak?

Narrátor: Ő azonban neki sem válaszolt egyetlen szóval sem, és a helytartó nagyon csodálkozott ezen.

Szokásban volt, hogy az ünnep alkalmával a helytartó szabadon bocsát egyet a foglyok közül, akit a nép kíván. Volt akkor egy Barabás nevezetű, hírhedt rabjuk. Amikor összegyülekeztek, Pilátus megkérdezte:

Pilátus: Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül: Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak is neveznek?

Narrátor: Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták őt a kezébe. Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: Ne avatkozz annak az igaznak a dolgába! Ma éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta!

De a főpapok és a vének felbiztatták a népet, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. A helytartó feltette a kérdést:

Pilátus: Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?

Tömeg: Barabást!

Pilátus: És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?

Tömeg: Keresztre vele!

Pilátus: De hát mit követett el?

Tömeg: Keresztre vele!

Narrátor: Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt csak fokozódik a zavargás. Ezért vizet hozatott, és a nép szeme láttára megmosta a kezét ezekkel a szavakkal:

Pilátus: Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vére ontásában. Ez a ti dolgotok!

- 5 -

Tömeg: A vére rajtunk és a gyermekeinken!

Narrátor: Ekkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és elrendelte a keresztre feszítést.

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész helyőrséget. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből koronát fontak, és a fejére helyezték, a jobbjába pedig nádszálat nyomtak, azután térdet hajtva előtte így gúnyolták.

Tömeg: Üdvöz légy zsidók királya!

Narrátor: Közben leköpdösték, elvették tőle a nádat és a fejét verték vele. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruháiba, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Amint kifelé haladtak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel, őt kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. Végül odaértek arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponyák helyének hívnak. Itt epével kevert bort adtak neki. Ő megízlelte, de nem kért belőle. Azután keresztre feszítették Sorsot vetve szétosztották egymás között a ruháit, majd letelepedtek ott, és őrizték. Feje fölé odaírták elítélésének okát: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

Ugyanakkor két rablót is keresztre feszítettek vele: az egyiket jobbról, a másikat balról.

Akik arra jártak, káromolták őt, bólogattak a fejükkel és ezt mondták:

Tömeg: Le akartad rombolni a templomot és harmadnapra fölépíteni? Szabadítsd hát meg önmagadat! Ha Isten fia vagy, száll le a keresztről!

Narrátor: Ugyanígy gúnyolták őt a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt:

Főpapok: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha Izrael királya ő, hát jöjjön le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja! Hiszen azt mondta: Az Isten fia vagyok!

Narrátor: Hat órától sötétség borult az egész földre kilenc óráig. Kilenc óra körül Jézus hangosan felkiáltott:

Jézus: Éli, Éli, lámá szábáktáni? Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

Narrátor: Az ott állók hallották ezt, és egyesek megjegyezték: Ez Illést hívja. Egyikük mindjárt odafutott, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek azonban ezt mondták: hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa? Jézus pedig még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

(térdre borulunk és csendben időzünk)

Narrátor: Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. A föld megmozdult, a sziklák megrepedtek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megrémültek és így szóltak: Ez valóban Isten Fia volt!

Amikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják át neki. József levette a testet, beburkolta tiszta lenvászonnal, és saját, sziklába vájt új

sírboltjába helyezte. A sír bejárat elé nagy követ gördített és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott ültek a sírral szemben.

Másnap, vagyis a készületnap elmúltával a főpapok és a farizeusok összegyűltek Pilátus előtt, és így szóltak:

Főpapok: Úgy emlékszünk, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán így szóljanak a néphez: Feltámadt a halottak közül! Ez a csalás rosszabb lenne az előzőnél!

Narrátor: Pilátus azonban csak ennyit mondott:

Pilátus: Van őrségetek: őrizzétek ti, ahogy tudjátok.

Narrátor: Erre azok elmentek, lepecsételték a követ és őrséget állítottak a sírbolt elé.