A húsvéti jelenések sorozata folytatódik a
mai evangéliumban. A feltámadt Krisztus
korábban megjelent az üres sírhoz érkező asszonyoknak, majd pedig az Emmausz
felé tartó két tanítványnak útközben, akik a
kenyértöréskor ismerték fel őt.
Most pedig több személynek, az apostolok
közösségének mutatja meg magát.
Nem
lehet szó itt már egyéni
képzelődésről, hiszen a megjelenésnél
egy nagyobb létszámú csoport van jelen, az apostolokon kívül számos más
tanítvány is. A jelenés valódiságát Lukács evangélista azzal is igyekszik
bizonyítani, hogy Jézus a jelenlévők szemeláttára eszik a halból és megmutatja
a keresztre feszítéskor
szerzett sebhelyeit, amelyek feltámadt testén is látszanak.
Az Úr
cselekedetét és sebeit látva
egyesek továbbra is csodálkoznak, nehezen mernek hinni, mert
valóban példa nélküli
esemény, hogy valaki visszatérjen a halálból
az életbe.
Láthatjuk, hogy a
hit nem célba érkezést, hanem utat és előrehaladást
jelent. A feltámadt Krisztust nem azonnal ismerjük fel, ahogyan
szenvedésének, halálának és feltámadásának értelmét
is fokozatosan értjük
meg.
A felismerés és megértés útján fontos
szerepe van a Szentléleknek.
Emellett annak megértése is időt igényel,
hogy küldetésünket felismerve elinduljunk a
Krisztusról szóló tanúságtétel
útján. Kérem-e, engedem-e,
hogy a Szentlélek fokozatosan
feltárja előttem a szenvedés és a feltámadás titkát és felkészítsen a tanúságtételre?
Ámen
