12. évközi vasárnap 2017
Bevezetés
Sokkal többet értek ti, mint
a verebek, hallani fogjuk a mai evangéliumban.
Manapság a verébnek nincs
tarifája, és az embernek is csak a biztosítónál. Mit ér egy édesanya, akit elveszítek?
Egy fiatalság, ami nincs? Mit ér az ember, ha magyar? Mit ér az ember, ha
keresztény? Jézus épp erre válaszol: sokat! Nagyon sokat, mert, ahogy ő mondja:
meg fogja vallani Atyja előtt. Ha ugyanis elfelejtettük volna: az az igazi
keresztény, aki megvallja, vállalja, Krisztust az emberek előtt. És nem csak a
hozzá hasonlók között, a templomban. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy
ezek szerint igazi keresztény vagyok-e?
Kirié litánia
Urunk! Bocsásd
meg, hogy életünk nem tükrözi, hogy igazi keresztények vagyunk. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd
meg, hogy titkoljuk katolikus voltunkat. Krisztus kegyelmezz
Urunk! Bocsásd
meg, hogy csak a hívők közösségében valljuk magunkat követőidnek. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Be kell vallanunk, hogy az
evangéliumban gyakran hallunk, olvasunk meghökkentő kijelentéseket. Ilyennek
minősíthetjük többek között Jézus többször is (hatvannégyszer) felcsendülő
figyelmeztetését: „Ne féljetek!” Ennek hallatán úgy gondoljuk: Könnyű ezt
kimondani, de nehéz valóra váltani. Hiszen emberi létünk alapszínének nevezhetjük
a félelmet.
Megdöbbentő, hogy félnünk
kell magától az embertől, s ma jobban, mint bármikor. Félnünk kell Kain
testvérgyilkos unokáitól. Félnünk a betörőktől, a tolvajoktól. Félnünk a migránsoktól.
Félünk az össze visszahazudozó közéleti személyiségektől. Félünk a permanens gyűlöletperzselő
tüzétől. Félünk a hazugság és rágalom szennyes áradatától.
Szeretünk statisztikai
adatokat idézgetni. Ezt teszem én is. Az Egyesült Államokban 24 percenként
követnek el egy gyilkosságot, 10 másodpercenként rabolnak ki egy házat, minden
7. percben elkövetnek egy szemérem elleni erőszakot.
De nem kell Amerikába menni,
mert Európában is hasonlókat tapasztalunk. Szinte mindennapivá lett a terror.
Félünk a szerecsenmosdatástól.
Félnünk kell a hatalmon
levőket lejárató hazug kampányoktól. Félnünk a bosszúhadjárattól.
Féltenünk kell a szeretet
kötelékével hozzánk tartozó embereket, féltenünk a magyarságot, féltenünk a
kereszténységet, féltenünk egyházunkat, féltenünk nemzeti és keresztény értékeinket,
gyermekeink és unokáink jövőjét..
Ki győzné felsorolni
félelmeink okát? Arcunk szégyentől ég, hogy egymástól kell a legjobban félnünk.
Az Úr Jézus tisztában van
emberi természetünkkel és félelmeink jogosságával. Nyilvánvaló, hogy számos
félelemnek életet őrző, védelmező szerepe van a jelenlegi világrendben. Arra
késztetnek, hogy gondos munkával kiépítsük védő-állásainkat. Ezek megtételére
buzdít bennünket akkor is, amikor a félelmek legyőzésére bátorít.
Elsősorban azt a félelmet
igyekszik eloszlatni, ami tanításának hirdetése és elfogadása jelenthet
számunkra. Jómaga is rövid élete során állandó fenyegetettség állapotában élt.
Ennek ellenére nem adta fel küldetését, Isten országának a hirdetését és bátran
szembenézett a halállal is, mert tudta, hogy utána mi következik.
Amikor tehát elküldi
apostolait és apostoli Egyházát a világ-történet véres útjára, olyan feladattal
bízza meg őket, amely félelmek éj-szakáján keresztül a húsvéti világosságra,
tehát biztos győzelemre vezet.
Nem az a baj, ha közben
megdobogtatja szívünket a félelem. Ez csak akkor lenne veszedelmes, ha elnémulnánk,
a bűnös hallgatás fedezékébe menekülnénk előle. Nem szabad felednünk egyetlen
nap sem Babits híressé vált mondatát: „Vétkesek közt cinkos, aki néma!”
Az Úr Jézus nemcsak biztató
szavakkal akarja eloszlatni félelmeinket, hanem arra is rámutat: Milyen erőkre
támaszkodjunk, amikor megvalljuk Őt az emberek előtt. Az is nyilvánvaló, hogy
félelmeink legyőzésére, segítségre szorulunk. A fenyegetett emberek fegyvert hordanak
maguknál. A betörők ellen biztonsági zárakkal és riasztó berendezésekkel
védekezünk. Az újgazdagok, a dúsgazdagok védő és őrző szolgálattal őriztetik
magukat és vagyonukat.
De vajon Jézus követője, az
evangélium hirdetője milyen védelemre, kinek a védelmére számíthat? A
gondviselő mennyei Atya védelmére! Az Úr Jézus azt mondja, hogy mennyei Atyánk
még hajunk szálait is számontartja. Ne féljünk hát, sokkal többet értek ti a
verebeknél. Ha hitünk és szeretetünk által Istenbe kapaszkodunk, akkor olyan
erővel rendelkezünk, amellyel felülmúl-hatjuk valamennyi félelmünket. Pál
apostollal vallhatjuk, hogy „bennünket semmiféle üldözés, de még a halál sem
szakíthat el Krisztus szeretetétől!”
Ez a halálon diadalmaskodó
szeretet adott erőt a vértanúknak és kiontott vérük szent mag lett, amelyből
kihajtott Isten vetése. Ha erre nem vállalkoznak az evangélium hirdetői, ha nem
indulnak el a történelem útján, akkor ma nincs Egyház, nincs kereszténység, és
itt és most nem hallhatnánk, a ne féljetek krisztusi bátorító szavakat. Isten
földi országa a keresztények bátorságából születik. A félelem és terror
hatására népünk nem egyszer megtagadta már hitét és nemzeti színeinket és vörös
rongyokba öltözött. S mi lett a következménye? Tragédia.
Hogy ilyen küszöbön-várakozó újabb tragédia be ne következzen, minden becsületes embernek egy emberként kell
bátran szembefordulnia a nemzeti és keresztény értékeket rombolókkal. Igaz, ez
nem megy bátorság és áldozat nélkül. Az igazság, a szabadság, a szeretet győzelme
azonban minden áldozatot megér. Kiharcolói úgy ragyognak majd, mint a csillagok
a világűrben.
Bárcsak mi is közéjük
tartoznánk és a magunk hatósugarában megtennénk mindig a tőlünk telhetőt, s
megvallanánk mindig azt a Krisztust, aki minket is megvall majd akkor mennyei
Atya előtt!
Ámen.
