A hegyi beszéd ma olvasott részében a
törvények megtartásáról tanít Jézus, aki szavai szerint nem megszüntetni jött a
régi törvényeket, hanem a korábbiakat akarja tökéletessé tenni, azaz feltárni
azok eredeti isteni szándékát.
Bár Jézus a régi parancsok megtartásáról,
érvényben maradásáról beszél, mi keresztények valójában nem tartjuk meg az
ószövetségi előírásokat. Emiatt nehézséget okoz Jézus szavainak értelmezése,
illetve az ellentmondás feloldása.
Az igaz, hogy nem tartjuk meg szó szerint
a 613 ószövetségi törvényt, de a keresztény tanítás a régi törvény egészének
szellemére és annak alappilléreire, a tízparancsolatban részletezett Isten- és
emberszeretetre épül, s mintegy annak folytatása.
Érdemes megemlíteni, hogy Jézus
feltámadása és mennybemenetele után az első keresztények között kialakult olyan
elképzelés, ami szerint meg kell tartani a mózesi törvényeket, mások viszont
ezzel ellenkező véleményen voltak. Szent Máté evangéliuma ebből az időből
származik, s írásából kitűnik, hogy művét olyanoknak szánja, akik a zsidóságból
tértek a krisztusi hitre. Ezt a korai időkre jellemző gondolkodást már
felülmúlja Szent Pál apostol tanítása, illetve a Jeruzsálemben tartott apostoli
zsinat is úgy döntött, hogy a pogányságból megtérteknek nem kell megtartaniuk a
zsidótörvényeket. A fejlődés tehát már a legkorábbi időktől abba az irányba
halad, hogy az ószövetségi, régi törvény helyett Jézus új törvénye a mértékadó.
Mit jegyezzünk meg mindebből tanulságként?
Isten minden ember szívébe írta a szeretet törvényét. Ezt kell megvalósítanunk
életünk során és erre kell vezetnünk másokat.
(HIS)
