Válás

Amikor ezt a jézusi tanítást halljuk, idegenkedés fog el bennünket. Pedig a jézusi mondatokban sok alapvető igazság van. Isten az embert férfiúvá és nővé teremtette, s ezzel a földi boldogság legtökéletesebb forrását nyitotta meg, hiszen ebből származik a szerelem, a házasság, a gyermekáldás, a család és az otthon ajándéka is. Ezek védelmében emel szót Jézus, amikor a régi törvénynél is keményebben a bűn csírájára mutat, amely képes megfertőzni, megrontani a férfi és a nő viszonyát, és átok forrásává tenni.

Izráelnek nagy kísértése volt, hogy a nőt a férfi érzéki vágya kiszolgáltatott tárgyának tartotta. Ezért szól itt Jézus egyoldalúan a férfiról.

A tanítás, amit Jézus mond, radikális: a bűn elleni harc csak akkor eredményes, ha a bűnre vivő életfunkcióinkat megfegyelmezzük.

Ezek után természetes, hogy Jézus nem veszi könnyen a házasélet válságának kérdését sem. Izráelben a férfi az 5Mózes 24:1 és következők alapján általában válólevél kiadásával feljogosítva érezte magát a házasság önkényes felbontására, és az elbocsátott nőt szabadnak tartotta újabb házassági kapcsolat felvételére. Jézus nem kárhoztatja Mózest az emberi gyöngeség miatt adott engedményért, nem is hatálytalanítja ezt a törvényt. A házasság – mondja – a paráznaság miatt a valóságban akkor is felbomlik, ha semmilyen jogi intézkedés nem történik, de a két test eggyéválása megváltoztathatatlanul fennáll. Így az a férfi, aki elbocsátja feleségét, házasságtörővé teszi az asszonyt, és aki elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörést követ el. Ezek közt a határok közt szabályozta a házasság kérdéseit az Egyház a legutóbbi püspöki szinóduson.

Imádkozzunk az újraházasodottakért, helyzetük hunánus meg problémájának a megoldásáért.

Ámen

Harag

Harag

Jézus gyilkossággal teszi egyenrangúvá a haragtartást. Igen, mert a torzsalkodás- ami már nem csak a világban, hanem az Egyházban is jelen van - az emberi kapcsolatok halálát jelenti.

Ha meghalnak az emberi kapcsolatok - meghal a közösség, meghal a család, elpusztul az ember! És olyan lesz megint a Föld mint a teremtés előtt: "puszta és sötét"

(Magvető lista)

Prágai Szent Ágnes

PRÁGAI SZENT ÁGNES,

Szent Ágnes 1. Premizl Ottokár cseh király leánya, Prágában született 1205-ben. Mint Boleszláv, sziléziai herceg jegyese a Szent Hedvig vezetése alatt álló trebnitzi cisztercita monostorban nevelkedett. Jegyese halála után nem fogadta el az újabb házassági ajánlatokat.

Csehországban ő alapította az első klarissza monostort, melybe IX. Gergely pápa buzdítására be is lépett, s melynek apátnője lett. Később alázatosságból lemondott erről a tisztségről. Egyedülálló barátság fűzte Assisi Szent Klárához, aki leveleket írt neki a szeráfi tökéletességről. 1280-83 között halt meg.

Kérjük, hogy égi segítségével növelje a nővéri hivatást, és erősítse áldásos tevékenységüket.

Ámen

Só. Világosság

Só. Világosság

Ti vagytok a föld sója. - A só ízesít. A sótlan étel ugyanúgy nem jó, mint az elsózott. Nem a só ízének kell kiérződnie az ételből, hanem a só megadja az ételek sajátos ízét. - A keresztény ember hivatása,

hogy Krisztus tanúja legyen a világban, nem az ő személyének kell kiemelkednie, hanem krisztusi szeretetével kell átjárnia (élvezhetővé tennie) azt a közösséget, amelyben él. - Ahhoz, hogy egy közösség megmaradjon egészséges közösségnek, kell, hogy legyenek akik szeretetükkel tartósítják a közösséget, áldozatukkal megakadályozzák a romlást, a rossz terjedését.

Ti vagytok a világ világossága. - Nem azért gyújtunk lámpát, hogy belenézzünk, hanem azért, hogy megvilágítsa a környezetét. A keresztény ember cselekedeteinek kell láthatóvá tenniük Isten szeretetét. - Egy hasonlat a természet világából. A rádióhullámokat emberi szerveinkkel nem érzékeljük. De ha van egy megfelelő készülékünk, amit bekapcsolunk és ráhangolunk a kiválasztott adóra, akkor általa a stúdió műsora emberileg felfogható és élvezhetővé válik. A műsor az adóból jön, de hogy mennyire élvezhető, az attól függ, hogy megfelelően ráhangolták-e az adó hullámhosszára, és attól is, hogy milyen minőségű maga a készülék.

A világot teremtő és fenntartó Isten szeretete mindenütt jelen van. Ahhoz, hogy emberileg megtapasztalható és élvezhető, kellenek keresztények, akik életüket ráhangolták Jézus Krisztusra és így

életükben lesz Isten szeretete emberileg is megtapasztalható.

Magvető lista

Évközi 10 vasárnap

Évközi 10. vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumban a naimi ifjú történetét halljuk majd.

Úrfelmutatás után minden szentmisében liturgikus felkiáltással teszünk tanúságot az élet és a halál szoros összefüggéséről, az életnek a halálon aratott győzelméről: ,,Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat''.

Időközben megszokottá vált hitvalló imádság. Legtöbbször fel sem figyelünk mondandója hatalmas horderejére. Akkor lepődünk meg igazán, ha már a halál sarkunkban leselkedik, és közvetlen környezetünkben szedi áldozatait. Ilyenkor észbe kapunk és rájövünk, hogy amit eddig szánkkal hirdettünk, az milyen gyenge tanúságtétel.

Kirié litánia

Komolyan gondolunk-e arra, amit gyakran humorizálva mondunk, hogy csak a halál biztos. És e szerint élünk-e? Uram irgalmazz!

És arra, hogy amikor testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja? Krisztus kegyelmezz!

És Jézus eme szavaira, hogy én vagyok az élet és feltámadás, aki bennem hisz, ha meghal is, élni fog örökké? Uram irgalmazz!

Evangélium után

Ha a Naimi ifjú történetében az eseményeket az özvegyasszony szemszögéből nézzük, akkor az özvegyasszony sorsa igen szomorú. Egyetlen fia halálával elvesztette a reményt a jövőre. A Közel-Keleten még ma is olyan a társadalmi helyzet, hogyha egy nő egyedül marad, se férje, se fia, már csak a koldulásra, halálra várhat, mert nem törődik vele senki. Az özvegy a férjében a védőbástyáját veszítette el, fiában viszont a jövőjét, a jövőbeli támaszát, segítségét.

Az ókori Keleten az volt a szokás, hogy az asszony, nem mehetett vissza a származási családjához, nem térhetett vissza a szülői házba, és mivel nem volt betegbiztosítás, özvegyi nyugdíj, így egzisztenciálisan teljes bizonytalanságba került. Naim ma is létező falu, Genezáreti -tóhoz közel.

A csoda elbeszélése, tulajdonképpen a kétségbeesettnek nyújtott jézusi segítségre hívja fel a figyelmet. Jézus, ahogy a faluhoz érkezik a követőivel, találkozik a temetői menettel. Krisztus megsajnálja az özvegyet, megszólítja. Jézus itt lelki gondozóként viselkedik, aki beszélget a depresszióssal. ’Beszélgetés terápiát’ alkalmaz, a krízis idején reményt sugároz, és valóban megteremti az újrakezdés lehetőségét. Megérinti a hordágyat, ami merőben szokatlan, hiszen a zsidó kultúrában úgy tartották, hogy ettől tisztátalanná válik. Könyörületes szíve részvétre gerjed az özvegy anya iránt. Csodatévő szót mond a halott ifjúnak, kelj fel.

A naimi történet mondanivalója röviden: Isten könyörületes. Segítségére siet a szerencsétlen, bajbajutott embernek, esetünkben az özvegyasszonynak.

Szent Lukács, mint a nők, a szociális érzékenység és az irgalmasság evangélistája külön figyelmet szentel Jézus emberi gesztusainak, és még hangsúlyosabban Isten életet fakasztó irgalmának.

Egy kicsit visszaköszön Illés próféta halott-támasztási története, jelezve, hogy Jézus ugyanúgy próféta, de messze felül is múlja az ószövetségi „elődeit”. Benne Isten különleges módon „látogatta meg” az emberiséget.

Izraelben általában még aznap eltemették a halottat. A nyitott koporsón vagy hordágyon gyolcsba csavarva kísérték a „szentmihálylovát” a helységen kívülre, a temetőbe. Jelen esetben a halottvivő menet találkozik az Élet Urával.

Szent Lukács először itt nevezi Úrnak Jézust, ami egyébként Istennek kijáró és csak neki fenntartott cím volt. Ezzel jelzi, hogy a csodatevő, Naimi ifjút feltámasztó Jézus, Isten!

Sokan kísérték az özvegyet, mert sajnálták őt, és együttéreztek vele. Jézus meglátja az özvegyet, megrendül a szíve, megállítja a halottvivőket, meg-érinti a koporsót, és azt mondja az édesanyának: ne sírj! Nem azért, mintha nem illik sírni. Vagy fölösleges lenne gyászolni, vagy tiltaná azt, hanem mert az ő megszólítása életet ad. A halott ifjú felül, és az Úr visszaadja őt anyjának.

A tömeget pedig elfogta a félelem és így magasztalták Istent. „Nagy próféta támadt közöttünk”. És mindenütt hirdették: „Isten meglátogatta népét.”

Ahol Isten megszólal, ott élet fakad. Jézusban Isten belenyúl a történelem halál árnyékolta menetébe és beteljesíti élet utáni vágyunkat.

Jézus viselkedése nyomán az ősegyház is szeretettel karolta fel az özvegyeket. Gondoskodtak róluk. A keresztény közösségben már volt jövője az özvegynek, nem volt egzisztenciálisan halálra ítélve. A fogyatékosok, szegények, is, fontos tagjaivá válnak a közösségnek.

Mi is jól jegyezzük meg, hogy az ember nem a nyomorúságra született, hanem hogy Istennel élje az életét, ne csak vegetáljon.

Nekünk ugyan nincs Jézushoz hasonló hatalmunk a halál felett, de hozzá hasonlóan azonban cselekedhetünk. Hirdethetjük, és hirdetnünk is kell az életre keltő, és életbentartó örömhírt, a jövője miatt már-m-r kétségbe eső népünknek.

Mennyi kétségbe esett, mennyilelki halálba került embertársunk feltámadhatna, ha közölnénk vele a gyógyító és igaz szavakat.

Ha vennénk a bátorságot és kisegítenénk őket a meg nem értés, a bűn, az agresszió, a káros szenvedély vagy csalódás okozta haldoklásból.

Mennyivel másabb lenne közérzetünk, közéletünk, ha a híradásokat, a világhálót vagy tévéképernyőt nem a rossz, a halál hírei uralnák, hanem a jó szó, az igaz beszéd! Amikor a jónak is lenne hírértéke, sőt az lenne a természetes. Mert valójában erre van igény. És erre kaptunk küldetést Urunktól.

Milyen jó lenne, ha több gondot, get tanúsítanánk a kiszolgáltatott és támasz nélkül maradt özvegyeknek családjainkban és közösségeinkben egyaránt. Ha nemcsak azt mondanánk: ne sírj, mert az nem illik, zavar – hanem örömet, mosolyt fakasztanánk arcukra, segítségükre lennénk szükségükben.

Szent Lukács nem írta meg a csoda „folytatását”, mi viszont kíváncsiak lennénk, hogyan él tovább az, aki még egy esélyt kapott Istentől.

A tapasztalat szerint hajlamosak vagyunk könnyen napirendre térni Isten velünk tett mindennapos, kisebb vagy nagyobb csodái fölött. Holott nem szabadna a régi kerékvágásban maradnunk azok után, ami velünk történt. Például egy betegségből való felgyógyulás, vagy egy reménytelen állapotból való megszabadulás után. Sokkal jobban illene hozzánk, hogy ha a gondviselő Isten iránti hálás szívvel élnénk életünket és az idő múlásával sem feledve velünk tett jótetteit, s magasztalnánk Őt. Így remélhetjük, hogy mostani nehéz helyzetünkben, de a jövőbeniekben is megsegít minket, erőt és életetet önt belénk.

Ámen

F.F.

A 12 éves Jézus

A 12 éves Jézus

Ők nem értették ezt a választ, ez a válasz nem szemtelenség volt, hanem Mária és József szeretetteljes figyelmeztetése. Nekik mindig tudniuk és hinniük kell, hogy Jézus Isten Fia. Ő és az Atya egy. Jézus, mint ember, Atyjának a dolgaival akar foglalkozni. Ez buzdítás számunkra is, hogy mélyedjünk el a Bibliában, Isten igéjében.

Názáretben lakott, és „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten* és emberek előtt való kedvességben.” Ez azt jelenti, hogy Ő, mint ember, emberi természetében*, emberek közt nőtt fel, akik nagyon szerették bűntelen viselkedése miatt.

A bölcsesség, melyben gyarapodott, nemcsak földi bölcsesség volt, hanem mennyei is. De a bölcsességben való gyarapodás azt is jelenti, hogy Jézusnak, mint kisgyermeknek, nem isteni bölcsessége volt, hanem az évek folyamán lett egyre bölcsebb. Neki is mindent meg kellett tanulnia, tanítás és a Szentlélek által, bár kérdéseiből és feleleteiből az írástudók a templomban észrevették, hogy Ő, gyermek létére, rendkívül otthonos az Írásokban.

Mint ember, úgy ő is megtartotta az Úr parancsait, és engedelmeskedett szüleinek.

Mária pedig szívébe zárta szavait és megőrizte azt.

Mi szívünkbe zárjuk e Jézus szavait? És megtartjuk-e, s valóra váltjuk-e azokat?

Ámen.

Jézus Szent Szíve ünnep

Jézus Szíve ünnepe

„Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” Mondja a Szentírás

Ezt a mondatot ma, Jézus Szentséges Szíve ünnepén különösen meg kell fontolnunk. Isten a szívet nézi.

Természetesen, midőn az emberi szívről beszélünk, nem a fizikai szívre gondolunk, hanem arra a szeretetre, amelyet a közvélemény az ember szívébe helyez.

Ilyen értelemben a szív az ember egyéniségének legértékesebb része, minden nagy vállalkozás kiindulópontja. Sajnos, nemegyszer az is megtörténik, hogy a szív a szeretet helyett más erőkkel telítődik. Erre céloz az Úr Jézus, midőn kijelenti: „a szívből ered minden rossz gondolat”.

Azért kell Jézus tanítványainak kiüresíteni a szívüket, hogy megtelhessen Isten igaz szeretetével. Jézus szíve így lesz a mi mintaképünk. A Szentlélek azért alkotta meg és állította elénk, hogy szerinte alakíthassuk szívünket.

Ha azt akarjuk, hogy lelki életünk egészségesen fejlődjék, akkor az értelem művelése mellett a szív kiműveléséről sem szabad megfeledkeznünk.

Lehet valaki lángész, kiváló tudós, ugyanakkor szánalmas törpe, ha szívéből hiányzik a szeretet. A legtöbbet azok az emberek ártottak felebarátjaiknak, akikben a zseniális értelem nem párosult irgalommal és szeretettel. Mily sokat tudnának erről vallani a csatatereken elvérzett milliók, a lerombolt városok, a letarolt mezők, ahol irgalmatlan zsarnokok járták szíveket tipró diadalútjukat.

Mindez pedig nemcsak a régmúlt emléke, hanem a barbár újkorban is megtörtént. Sőt megtörténik napjainkban is.

Nem véletlen, hogy korunk nagy gondolkodói egyre jobban sürgetik a szív kiművelését. A híres fizikus, Albert Einstein mondotta: „Napjaink legnagyobb problémája nem az energia, hanem az emberi szív. Az emberiség sorsa attól függ, hogy a szeretet vagy a gyűlölet költözik-e szívébe”.

Ezt az igazságot hirdette és hirdeti Jézus, az emberi nem Megváltója, a szelíd és alázatos szívű Jézus, akinek szerető szívét, végtelen irgalmát és szeretetét kiemelt ünneppel ünnepeljük.

Kérjük: „Szelíd és alázatos szívű Jézus! Alakítsd a mi szívünket is, a Te szent Szíved szerint.

Ámen.

Főparancs

"Melyik az első a parancsok közül?" - kérdezi az írástudó Jézustól. A kérdés őszinte és nem áskálódó. Jézus tudja ezt, és ezért idézi a "Halld, Izrael" - kezdetű fohászt, és összekapcsolja a felebaráti szeretet parancsával.

Ez a szeretet Jézus szerint nem érzelem kérdése, hanem egyrészt engedelmesség az Atya iránt, valamint türelem és segítségnyújtás az emberek felé. Tehát egy életprogramról van szó.

Istent akkor szeretjük; amikor felemelkedünk gondolataihoz, akaratához. A szeretet tehát számunkra nem csupán érzelem kérdése: "Most boldog vagyok, mindenkit szeretek! - Most megbántottak, ezért mindenki hagyjon békén!" Keresed az életed értelmét? Szeresd Istent a felebarátban!

Ámen

Jusztinosz

Jusztinusz

Jusztinusz 165 körül: Szikhemben szüle-tett (a római korban Flavia Neapolís, ma Nablus). Szülei pogányok voltak, édesapja kiszolgált katona.

Jusztinusz filozófiát tanult, de nem volt megelégedve a bölcselők válaszaival, végül egy platonikus filozófus gondolatain elmélkedve, az efezusi tengerparton sétálva, egy aggastyán keresztény bölcsessége nyomán talált rá igazi útjára. Jusztinusz megkeresztelkedett és filozófusi palliumban járva ismertette a keresztény tanítást hallgatóival.

Rómában nyitott iskolát. Nyolc művéből csak három maradt az utókorra.

Junius Rusticus halálra ítélte. Fejereklyéje a Váci Egyházmegyei Múzeumban tekinthető meg.

Tisztelete elterjedt az anglikán közösségben, a keleti egyházakban, sőt az evangélikus közösségekben. Ő a filozófusok védőszentje.

Könyörögjünk azért, hogy jól képzett keresztény filozófusok segítsék hitünk jobb megértését.

Ámen

Úrnapja

Úrnapja

Bevezetés

Habár minden szentmisében hitünk nagy titkát ünnepeljük, ma, Úrnapján, különös tisztelettel ünnepli az Egyház ezt a csodálatos szentséget, amely messze kimagasodik a szentségek közül, s melyben a legtöbbször részesedünk életük során. S szentáldozásainkban vele találkozunk.

Kedves testvérek! A mai ünnepen gondolkozzunk el azon, hogy a mi életünkben milyen helyet foglal el az Oltáriszentség. Vizsgáljuk meg hát lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Te azt mondtad, hogy Te vagy az Élet kenyere. Kérünk Te légy a mi mindennapi kenyerünk. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Te mondtad, „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” Tégy készségessé bennünket Tested és véred vételére. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Te mondtad, hogy velünk maradsz az Eucharisztiában a világ végéig. Kérünk, Te légy majd életalkonyunkon a mi szent Útravalónk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Ma Úrnapját ünnepeljük. De hogyan ünnepeljük ma az Úrnapját? Sok helyütt, templomunkban is, a régi hagyományos módon. De hogyan? Elméleti, dogmatikai jellegű kérdéseket teszek fel.

Hogyan lehet az Eucharisztia nyilvános ünneplését olyanná tenni, amelyben meg tudjuk élni ennek az isteni titoknak a nagyszerűségét, Isten önmagát ajándékozó szeretetét? Azt a tényt, hogy Úr velünk van. Köztünk lakozik.

Hogy az Úr velünk van, először is azt jelenti, hogy létezik az Egyház. Nélküle az Úr nem lenne velünk. Jézusban Isten láthatóvá lett számunkra. Ezt jelezték csodái, önmagáról szóló megnyilatkozásai, egész életében megnyilvánuló egészen egyedülálló életszentsége, hősies ember szeretete, bűneinkért vállalt megváltó kereszthalála.

Ez az istenemberi élet, nem maradhatott csak az akkori élet eseménye, amely soha meg nem ismételhető, soha nem érhető el számunkra.

Ha az ember igazán bűntől megváltott és megszabadított ember akar lenni, akkor a szeretetnek az a betörése az életbe, amelyet Jézus hozott magával, és amelyet életével megvalósított, nem maradhatott meg egyszeri eseménynek az emberiség életében. Ha ez így lenne, az élete csak olyan háttér lenne, amelynek keretében a mi életünk még sötétebb és reménytelenebb lenne.

De Jézussal valami új kezdődött el, és ennek az újnak meg kell maradnia, és Jézusnak ma is közöttünk kell lennie és valóban közöttünk is van, az Egyháza életében. Ő akarta ezt így. Így műve és tanítása halála után is megmarad minden korszakban.

Ezt apostolai, és tanítványai viszik tovább az emberi történelem minden korszaka számára. Ami személyében kezdődött el, az így folytatódik tovább. Az Egyház ezt Jézus megbízásából teszi, aki azt akarta, hogy hívei és tanítványai éltető és közöttünk maradó valóságában tapasztalják meg őt mindig a történelem folyamán.

Ez az Egyház feladata. Jézus megbízásából kell tovább folytatni azt, ami benne elkezdődött, tovább kell adni a bűnök megbocsátását, az isteni, kegyelmi életet, amely belőle táplálkozik.

Az Úr velünk van: ezt jelenti az Eucharisztia, amely isteni ajándék a hívő közösség számára. Jézus jelen van a kenyér és bor színében a szentmise áldozatban. Az Egyház élete így nemcsak az, hogy tovább mondja, és tovább teszi azt, amit Jézus mondott. Az Egyház Életéhez az is hozzátartozik, hogy a Jézusra való emlékezésből és a vele való találkozásból éljen.

Én vagyok az Élet kenyere! Ha nem eszitek az én testemet és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet bennetek. Mondotta jézus. S szavai vonatkoznak közösségek és egyének életére. Hogy milyen ez az élet? Eucharisztikus. S szavai igaz volta mellet ott van a történelem, s a mindennap hétköznapi élet.

Nézzük nagyobb, történelmi távlatokban Egyházunk életét!

Európa nyugati, északnyugati része megszűnik kereszténynek lenni. Mert századok óta gyengül a kereszténység eucharisztikus jellege, önmaga megvédéséhez szükséges immunitása, kezd eltűnni az Eucharisztia tisztelete, nem esznek az Élet kenyeréből.

Ma Közép- és Kelet-Európa kereszténysége erősebb még, mint Nyugat és Észak Európa kereszténysége. Mert nálunk, kereszténységünk eucharisztikus, az Eucharisztia a mi Immunitásunk. Talán kezdjük érteni Jézus eme szavait: Én vagyok az élet kenyere. És miért ünnepelte meg az utolsó vacsorát tanítványaival. Amikor megalapította az Oltáriszentséget, ezzel szentségi módon nemcsak azt mutatta meg, hogy mit jelentett az élete: másokkal együtt lenni, és másokért élni. Amikor a pap elmondja Jézus szavait, amelyek az utolsó vacsorán hangzottak el: vegyétek, egyétek, ez az én Testem, vegyétek és igyatok belőle, ez az én Vérem, és tegyétek ezt ti is az én emlékezetemre, akkor ezzel nemcsak jelen lesz a kenyér színében Krisztus Teste, a bor színében pedig Krisztus vére, hanem keresztáldozata is szentségi módon jelenlévővé lesz.

A szentmise nem emlékezés csupán, hanem áldozat is! Az Újszövetség egyetlen, és örök áldozatának oltárainkon történő megjelenítése.

     Ezért az Egyház sehol sem annyira tökéletes közössége Jézusnak, mint az Eucharisztia ünneplésében. Itt mindig újra és újra Jézus szeretetével találkozik. A hívő szentáldozásával arról tesz tanúságot, hogy Krisztussal közösségben él, és vele együtt azzal a közösséggel is, amely tanúbizonyságot tesz Úrnapi körmeneteivel is a világnak arról, hogy Isten Jézus Krisztusban jelen van közöttünk, mint az Élet kenyere.

          Ámen

F. F.

Canterbury Szent Ágoston

CANTERBURY SZENT ÁGOSTON

         

Nagy Szent Gergely pápa 596-ban a római szerzetest, Ágostont küldte el negyven társával, hogy hirdessék az evangéliumot Délkelet-Angliában a kenti népnek.

596 tavaszán Ágoston társaival tengeri úton indult Galliába. Mivel a vállalkozást túl veszélyesnek látták, a partraszállás után társai vissza akartak fordulni. De erélyes fellépésével folytatták útjukat. Még franciaországi útjuk közben püspökké szentelték. 597 kezdetén társaival partra szállt.

A király engedélyt adott a térítőknek, hogy tanítsanak. Hamarosan megtörténtek az első megtérések, karácsonykor tízezer megtérőt keresztelhettek meg.

A király Ágoston két társát, Lőrincet és Pétert Rómába küldte, hogy tájékoztassák a pápát a misszió sikeréről. A követek 601-ben tértek vissza, egy csapat újabb misszionárius kíséretében, s meghozták Ágoston számára az érseki palliumot. Számos püspökséget alapított, templomot és iskolát épített.

A pápa egész Angliára kiterjesztette Ágoston joghatóságát. Neki tulajdonítják Anglia megtérítését.

605. május 26-án temették el. Ünnepét 1882-ben vették föl a római naptárba, május 28- ra, 1969-ben áthelyezték május 27-re.

Istenünk, ki Szent Ágoston püspököd igehirdetése révén vezetted Britannia népét az evangélium világosságára, kérünk, add, hogy apostoli munkájának gyümölcsei maradandók legyenek Egyházadban!

Ámen

Mindenki szolgája

Legyen mindenki szolgája

A mai evangélium első részében Jézus a Jeruzsálemben rá váró szenvedésről és halálról beszél tanítványainak. Ez már a harmadik alkalom útja során, hogy ezt a témát előhozza. Úgy tűnik, hogy apostolai és tanítványai szívét nem nagyon érinti meg Mesterük várható szenvedésének és halálának gondolata, mert ezt követően számunkra egészen furcsa jelenet következik.

Jakab és János apostolok azzal a kéréssel állnak elő, hogy Jézus megvalósuló uralmakor ők kerülhessenek majd a jobb és a bal oldalára. Elképzelésük egyébként megfelel a korabeli zsidó várakozásoknak, amely szerint a Messiás földi uralkodó lesz.

Az Úr válasza két irányba mutat: egyrészt helyteleníti ezeket a megváltói elképzeléseket. Ő nem földi uralkodó, király vagy hadvezér akar lenni, nem a politikai hatalmat akarja magához ragadni, hanem Istenszenvedő szolgája, aki engedelmességével, önfeláldozásával szerzi meg az emberek számára a megváltást.

Másrészt, ha az ő küldetése az emberek szolgálata, akkor követőinek is készen kell állniuk ugyanerre. A versengés helyett a szolgálat szellemét kell megtanulnia mindannak, aki Krisztus követője akar lenni.

Lehet egy közösségben rangra vagy vezető szerepre törekedni, de ez nagyobb felelősséget jelent a közösség tagjaiért, és a vezető mindenkor tekintse munkáját szolgálatnak és ne hatalomgyakorlásnak!

H. I. S.

Szentháromság

Szentháromság vasárnapja

Bevezető

Ma, hitünk legszentebb titkát, a Szentháromság titkát ünnepeljük, azt a titkot, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső titkára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie Litánia

Gondviselő Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója! Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus, akit azért küldött az Atya e világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!

Szentlélek Úristen, aki azért jöttél e világba, hogy erősíts, vigasztalj és bátoríts minket az üdvösségre vezető úton.. Uram irgalmazz!

Evangélium után.

A teremtés koronáját, az embert örökké foglalkoztatja Isten léte, s kivolta. Költőnkkel valljuk

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:

Léted világít, mint az égő Nap,

De szemünk bele nem tekinthet.

Ennek ellenére, mégis próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába tekinteni akaró vágynak a szülöttei. A kereszténység is ezt teszi. Bennünket viszont segít az önmagát kinyilatkoztató Isten.

Szentháromság vasárnapján, az ünnep alapját képező dogmatikai tételt megérteni akaróknak is szólnak Krisztus Urunk imént hallott eme szavai: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.” De ez önmagában úgy hangzik, mint ahogy mi szoktunk szólni a gyerekhez: „Te ezt még nem érted!” A gyereket ez szerencsére nem nyugtatja meg. Annál inkább kíváncsi lesz, minél inkább elhárítjuk kérdéseit.

Mi is így vagyunk. Erre pedig azt mondja nekünk az Úr: „Eljön az Igazság Lelke, ő majd kielégíti tudásszomjatokat!”

Ezután marad a tudásszomj, a megígért Lélek pedig majd csak idejében és nagy-nagy tapintattal fog vezetni a tudás útján, az igazság útján.

Tudásszomjunkat oltva keressük, mit tudhat meg véges elménk Istenről. Először is ki kell mondanunk: A Szentháromságról szóló tanítás nem elméleti meggondolások terméke, hanem a történeti, s üdvtörténeti tapasztalatok feldolgozásából fogalmazódott meg.

Ebből a megállapításból kiindulva, a ma egyik legtekintélyesebb, legolvasottabb, sok helyen, és sok előadást tartó professzortól, Henri Boulad jezsuita szerzetestől idézek. „A szív okossága” című, magyarul is megjelent könyvéből. Ebben azt írja: a Szentháromságról „Nem tudom meddig tartott, míg igent mondtak a Háromságra, erre a titokra, amelyet mindmáig egyetlen ember sem 'értett meg', Önök sem, én sem. A kereszténység azonban elfogadta Mesterének kinyilatkoztatását és elismerte annak lehetőségét.

Három évszázadnál tovább tartott a viaskodás, hogy ezt a titkot szavakba foglalják, míg végre 352-ben, a niceai zsinat az ókori Görögországban, és 381-ben a konstantinápolyi egyetemes zsinat, megegyezett a 'Hiszekegyben'."

Az ember első és természetes ösztöne, ha egy tannal találkozik, hogy meg akarja érteni. Ez itt nem sikerülhet. Ebbe ugyan nem akar belenyugodni az ember, mert büszke az értelmére, és hajlamos a létét is tagadni annak, amit értelemmel fel nem érhet. Ha viszont van alázat az emberben, akkor az önmagát kinyilatkoztató Istenre való tekintettel, elfogadja és vallja ezt a hitigazságot.

Az üdvösség története nem más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek. Számos szentírási hely beszél az isteni személyek tevékenységéről, és ezek az elbeszélések érzékeltetik velünk jelenlétüket a világ, és az ember életében. Csak sűrítve említek egy-két tényt! Mellőzve a skolasztikus filózófia fogalmait.

Urunk, Jézus Krisztus az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében küldi apostolait evangéliuma hirdetésére. De ugyanezt teszi az Egyház is. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatja ki a keresztséget és a többi szentségeket

Az Atyáról mi azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy jóságos Atyánk, aki mindig és mindenütt jót gondol rólunk. Ő hívta a létbe az egész világegyetemet. Képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Értelemmel ajándékozott meg minket, amely szenvedélyesen arra törekszik, hogy mindig tovább kutasson az ismeretlenség homályában. Szívet adott nekünk, amely képes a szeretetre. Ránk bízta az egész földet, arra törekszünk, hogy mindent szolgálatunkba állítsunk.

A kinyilatkoztatás mondja: Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta értünk. Belépett a teremtett világba. Szűz Máriától emberi testet vett fel, és így egy lett közülünk. Örömhírt hirdetett. Az nem volt elegendő, hogy ember lett és tanított minket. Ő el akarta venni a világ bűneit, és ezért meghalt értünk szeretetből, áldozatként a kereszten.

Az Isten Fiának ezt a szeretetét, amire tanított minket, amit tett értünk, azt mi igazi mélységében soha nem fogjuk megérteni. Még többet mondott volna el nekünk, azonban ezt nem tudtuk volna még elviselni. Ezért ígérte meg nekünk, hogy majd a Szentlélek tovább folytatja tanító tevékenységét, amikor már visszatért a mennybe.

Az Ő igazságát tanítja nekünk az adott kor fejlődési fokának megfelelően. Krisztus kinyilatkoztatásának kincseiből merítve sugallja az embereknek mindig a helyes cselekvést. Oh, bárcsak minden honfitársunk meghallaná a Lélek sugallatát, akkor megújulna hazánk. És megáldana minden hívő magyart, a háromszemélyű egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Amen.

F.F.

Házasság

A mai evangéliumban egy olyan vitáról olvasunk a válás kérdésével kapcsolatban, amelyet a farizeusok kezdeményeztek. A témát a Jézushoz lépő farizeusok ezzel a kérdéssel kezdik: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?”  Tudnunk kell, hogy abban az időben a zsidótörvények megengedték a válást, valamennyi házasságot törvényesen fel lehetett bontani, ezt a mózesi törvények szabályozták. De ha a törvények szerint a házasság felbontható, azaz egy férjnek törvényes módon elszabad bocsátania a feleségét, akkor miért teszik fel ezt a kérdést a farizeusok? Ők törvénytudó emberek voltak, akik tisztában voltak azokkal a szabályokkal, amelyek a házasságra és a válásra vonatkoztak.  A válasz egyszerű és Márk evangélista meg is nevezi a kérdezés okát: „próbára akarták tenni” Jézust. Jézus nincs könnyű helyzetben. Ha azt válaszolja, hogy a válás valóban megengedett, akkor nem tartja fontosnak a házasságot, mint a férfi és a nő szeretetkapcsolatát, szövetségét. Ha pedig ellenzi a válást, akkor azzal vádolhatják, hogy a törvényt nem tiszteli.   Jézus úgy kerüli ki a nyilvánvaló csapdát, hogy nem a válásról, hanem a házasságról kezd tanítani. A házasság szerepel Isten tervében, aki azt akarja, hogy a férfi és a nő szeretetben egyesüljön és éljen egymással. Ez az isteni akaraterősebb, mint az emberi törvények.

  H.I.S.

Kicsik bűne

A kicsik bűnre csábítása az Ur szemében az a bűn, ami megbocsáthatatlan, és ami súlyosabb, mint az elkövető nyakára kötött malomkő. Az első századok vértanúi között külön említettek, ha valaki a szüzesség oltárán lett vértanú. Ma áldozatokról beszélünk, és nem tartjuk őket vértanúknak. Pedig ha jobban megnézzük, bizonyos értelemben azok.

Jézus szokatlan éllel beszél az elkövetőkről is. XVI. Benedek pápa így szólt fájdalommal: "Kedves papjaim, nekünk is szól a megtérésre hívó szó, nekünk is szükségünk van az isteni irgalmasságra. Szüntelenül alázattal imádkozzunk Jézus szent Szívéhez: őrizzen meg attól a veszedelemtől, hogy ártsunk azoknak, akiknek megmentésére szól a hivatásunk."

Ámen

Pünkösd

Pünkösd 2016

Bevezetés

A mai, pünkösd ünnepe van, a Szentlélek kiáradásának a napja. Az olvasmányban hallani fogjuk az első pünkösd eseményeiről: a szélviharszerű orkánról, a villámlásról és mennydörgésről, a lángnyelvek apostolokra történő leereszkedéséről, arról, hogy Péter apostol tüzes nyelvű beszédét mindenki a maga nyelvén értette.

Miként az apostolokat első pünkösd ünnepén, úgy ránk is, bérmálkozásunkkor ránk szállt, és Pünkösd ünnepén újra és újra megszáll bennünket is a Szentlélek, és Jézus melletti tanúságtételre buzdít bennünket is. Megtettük? Megtesszük? Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia.

Jézus Krisztus! Az Általad el-küldött Igazság Lelke juttassa eszünkbe mindazt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Uram irgalmazz!

Evangélium után

A pünkösd, az Egyház születésnapja. E naptól kezdve az apostolok és tanítványaik halált megvető bátorsággal hirdetik az evangéliumot minden nemzetnek, előállnak vele akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ez a pünkösdi csoda, amit egy nem keresztény gondolkodó nem túl finoman úgy fejezett ki, hogy tizenkét koszos halászember elindít egy új vallást, ami meghódítja a világot.

Csodálattal nézzük ezt a maroknyi pünkösdi csapatot. Milyen kevesen vannak, és mégis ki mernek állni az egész világ elé, hirdetni azt, aki nemrég halt meg a keresztfán… Ki mernek állni, mert az Isten Lelke van velük!

Ez az első Pünkösd, ismétlem, az Egyház születésnapja. Amikor a világ színpadjára lépett az Egyház. Amikor kezdetét vette a kereszténység világméretű terjedése. Ez a lényege a tudósításnak arról a viharos eseményről, ami azon a napon Jeruzsálemben történt. Ekkortól kezdve lépett ki és indult növekedésnek a Krisztusban hívők közössége.

Pünkösd ünnepe kétféle választ ad arra a kérdésre, hogy miként vált világvallássá a kereszténység.

Az egyik egészen gyakorlati természetű, a másik pedig mélyen vallási jellegű. 

Nem szabad elfelednünk, hogy a kereszténység mélyen a zsidóságban gyökerezik. Ez az ő eredeti talaja. Pünkösd eredetileg az első aratás emlékünnepe volt. Pünkösd a zsidóságnál is az ötvenedik nap a Pészah, vagyis a zsidó húsvét ünnepe után, amikor is arra a szövetségre emlékeznek, amit az Úr kötött az ő népével a Sinai-hegyen, amikor Mózesnek átadta a tízparancsolatot.

Az együvétartozás és az Út iránti hála miatt zarándokoltak fel a zsidók Pünkösd ünnepén az egész világról Jeruzsálembe. És ez nagyon lényeges a kereszténység elterjedése szempontjából. Az apostolok ugyan-is, lévén maguk is mindannyian zsidók, missziós tevékenységüket először a zsidó közösségekben fejtették ki, amelyek ott voltak minden tartományban. De nemcsak az apostolok, hanem az a háromezer megtért zsidó is, pártusok, médek, mezopotámiak, ázsiaiak, indiaiak, afrikaiak, egyiptomiak, a zsidók a világ minden részéről, akik visszatérve hazájukba, elmondták mit láttak, hallottak Jeruzsálemben. A zsinagógákban, a zsidók imaházaiban beszéltek Jézusról, hogy ő a megígért Messiás, akit a próféták hirdettek.

A zsidó közösségeknek pontosan ez a hálózata lett kezdetben a keresztény küldetés bázisa. Ez volt a kereszténység elterjedésének úgynevezett gyakorlati oldala, vagyis "infrastruktúrája."

S ez tette lehetővé. hogy rövid idő alatt életerős, virágzó kereszténység jött létre. Míg Nyugaton alig voltak keresztény közösségek, addig az Iszlám megjelenéséig, maga a keleti virágzó kereszténység volt az Egyház. Csak zárójelben: 35 évvel ez előtt is már magára a Szentatyára is iszlám férfival lövetett az ateista világ. Ma is iszlám tömegekkel árasztja el Európát.

De vissza a kezdethez. A kezdeti sikertörténet másik ható ereje, mélyen vallásos jellegű volt. S maga a Szentlélek volt az. És még ma is Ő az. Ő az az energia, amely nélkül Jézus első követői azt sem tehették volna meg, hogy a Jézusba vetett új és friss hitüket kivigyék a világba. A Szentlélek, a "felülről jövő erő", az, aki a megrettent, elrejtőzött, félénk és kicsinyhitű apostolokból olyan embereket alakított ki, akik meg tudtak győzni másokat erőszak, katonai hatalom, politikai nyomás nélkül, egyszerűen a kisugárzásukkal és hitelességükkel.

A Szentlélek tüzében született az Egyház! Azóta viszi magával, viszi a tüzet, s ez a tűz soha, de soha el nem alszik! Ez a tűz ma is ég, ma is magasan lobog!

Valahányszor sikerül a gyűlölködés lángját kioltani az emberi szívekből, s helyette a szeretet lángját meggyújtani, a Szentlélek működik ebben a világban.

Valahányszor karitatív, szociális tevékenységet fejtenek ki a krisztushívők, a Szentlélek működik általuk e világban, folytatódik az első Pünkösd, megújul a Föld felszíne.

A Pünkösd állandó az Egyházban! "A Szentlélek veletek marad és bennetek lesz," hangzik felénk Krisztus ígérete.

A bennünk lakó Szentlélek bátorítson és lelkesítsen a vele való közreműködésre. Hogy általunk újíthassa meg a Földet, benne megújulni vágyó hazánkat.

Ma alapvetően ismét ugyanaz a helyzet, és feladat, mint a kezdetben. Tanúskodnunk kell Jézus Krisztusról. És akkor a mi globális világunkban, a szomorú jelenségek ellenére is eljut Jézus üzenete minden emberhez. Viszont meggyőző csak abban az esetben lehet, ha hitelesen éljük azt, miként kezdetben a kezdők.

Ámen

F.F.

Fatimai Szűz

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária

Szent Bernát egyik elmélkedésében arra figyelmeztet, hogy: „Aki azt mondta: én az Atyában vagyok, és az Atya bennem, az előzőleg azt is kinyilatkoztatta, hogy ő az Atyától jött.

Az Ige testté lett és közöttünk lakozott.

A hit által szívünkben, gondolatainkban, emlékezetünkben él. „Korábban csupán emberi vágyainkra és képzeletünkre hagyatkozhattunk, Krisztusban azonban láthatóvá lett a láthatatlan Isten.

Sőt, mindnyájunknak, akik hiszünk benne és megkeresztelkedtünk, küldetést is adott, hogy hirdessük az üdvösségre vezető tanítását. Ennek hirdetését a világ állandóan akadályozza. A hirdetőket üldözi. 35 éve, hogy e napon, a leghitelesebb hirdetőjére, II. János Pál pápára fegyverrel lövetett. De a gyilkos golyót megakadályozta „egy jótékony kéz” abban, hogy a Szentatya halálát okozza.

Bennünket is ezernyi veszélytől véd ez a ”jótékony kéz”

Ámen.

Szent Pongrác

Szent Pongrác

Jézus a jó pásztor, aki vezeti híveit. Ő a kapu, rajta keresztül léphetünk be az örök életbe. A szentek is az ő vezetésével járták életük útját, adták életüket Jézusért. A szentek példája sarkall minket, hogy Jézus nyomában járjunk.

Isten végzi a vetést, az ültetést, és az Ő feladata az aratás idején a termés begyűjtése is. Ő biztosítja kegyelmével az állandó növekedést, de a termést, a gyümölcsöt nekünk kell meghoznunk. Így jön létre a Teremtő Isten és az ember között az együttműködés, amelynek számtalan jó gyümölcse lehet. A teremtő akaratának semmibe vétele rossz gyümölcsöket érlelne bennünk. Ezért kell megmaradnunk Krisztusban, mert egyedül ő tudja biztosítani, hogy jócselekedetek gyümölcsét teremjük. az ázsiai Frígiában született, azonban Rómában családjának gazdag ősi földbirtoka volt. mikor atyja magas lázban elhunyt, nagybátyjához került Rómába.

Pongrác szívesen barangolt a szabad természetben, szerette a virágokat, az állatokat. De az embereket is. Társaival barátságban élt, még ha azok rabszolgák voltak is. Egyszer egy tanyán idős emberrel találkozott, Marcellinusz pápával, aki ott bujkált a birtokon. A találkozásból ismeretség, majd barátság lett. Nemsokára Pongrác is, nagybátyja is megkeresztelkedett.

Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte a hatóság, Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Kiderült a császár előtt, hogy Pongrác is keresztény, ám a keresztényeket bátran védelmezte a császár előtt is. Minden hiába, vallomása nyomán a császár 304. május 12-én lefejeztette. Temetetlenül hagyott holttestét egy bátor nő temette el. Sírja fölé már száz év múltán templomot emeltek. Sok csoda hitelesítette Pongrác életszentségét. Tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában.

A fagyosszentek egyike.

Jézus apostolai

Elmélkedés 11

Az utolsó vacsorán Jézus az Atyához imádkozott apostolaiért, ezt olvassuk a mai evangéliumban. Az imában az apostolok úgy szerepelnek, mint az közösség, az Egyház képviselői. Rájuk, mint az Egyház alapjaira bízza Jézus művének folytatását, az Isten országáról szóló örömhír hirdetését, az emberek üdvösségre vezetését.

Az Egyház annak köszönhetően képes ellátni ezt a szolgálatot évszázadokon és évezredeken keresztül az idők végezetéig, hogy Jézus kinyilatkoztatta, megmutatta az Atyát, feltárta előttünk az Atya üdvözítő szándékát és közvetítette számunkra az Atya meghívását az üdvösségre, az örök életre.

Jézustól tudjuk meg azt, hogy a mennyei Atya szeretettel fordul a világ és az ember felé, terve van az emberrel, amelyet üdvözítő isteni tervnek nevezünk, valamint azt is, hogy az Atya az ő Fiában, Jézusban mutatja meg számunkra az utat, amelyen eljuthatunk hozzá.

Szintén Jézustól tudjuk, hogy Isten gyermekeivé fogad minket, aminek köszönhetően gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá minden kérésünkkel, hiszen ő kész bennünket segíteni, és megad nekünk mindent, ami lelkünk üdvösségét szolgálja. Jézus az üdvösség egyedüli közvetítője, aki elvezet minket az Atyához. Bűnökkel terhelt életünk nem lehet akadály az üdvösségre jutásban, mert az Atya irgalmas és megbocsátó.

H.I.S.

Mennybemenetel

Mennybemenetel ünnepe.

Bevezetés

Ma Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük. Jézusnak, az utolsó vacsora termében mondott eme szavai jutnak eszembe: "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat. Én megdicsőítettelek téged. A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem.”

Ma arra emlékezünk, hogy az Atya meg is dicsőítette Őt. Az evangélista szerint: Szemük láttára, fölemelkedett az égbe.

Mi elmondhatjuk-e majd e világból való távozásunkkor: A művet véghezvittem. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen a világ. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen hazánk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen családunk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az Úr Jézus nem mennybemenetelekor, az Olajfák hegyén, hanem az utolsó vacsora termében, főpapi imájának elmondásával búcsúz ott el övéitől, amikor saját maga adta meg életművének értékelését. is. - "Atyám. a munkát, amelyet rám bíztál, elvégeztem"mondotta Krisztus említett főpapi imájában.

Teljesítette tehát feladatát. és ezt oly diadalmasan mondja, mint a keresztfán e szavakat: "Beteljesedett. Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.

Szent feladatot kellett teljesítenie. Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul adja életét sokakért.

Ó, de hosszú, de tövises is volt ez az út. A megtestesüléstől, a mennybemenetelig! Betlehemtől Jeruzsálemig. A Golgotától a mennybemenetel hegyéig!

Körüljárta népe földjét és jót cselekedett mindenkivel. Mint a betegek gyógyítója, mint a szegény lelkek orvosa, mint népének, és az egész emberiségnek a Messiása, Megváltója! A mennybemenetel megkoronázása Krisztus küzdelmes földi életének.

Vajon mi is így szólhatunk majd egyszer, amikor életünk alkonyához érünk: "Atyám, a művet, amit rám bíztál beteljesítettem...

Az élet, a földi élet olyan, mint egyetlen nap. Rövidebb vagy hosszabb nap. - Minden emberi életnek megvan a sajátos célja, hivatása, Istentől kitűzött életfeladata. Ezen kell állandóan fáradoznunk, dolgoznunk életünk utolsó percéig. - Es milyen boldogok leszünk, ha életünk estéjén azt mondhatjuk majd mi is:"Atyám, a munkát, amit rám bíztál, bevégeztem".

Édesapa voltam. Mindig helytálltam. Keményen dolgoztam. Hűséggel szolgáltam családomnak. A munkát bevégeztem.

Édesanya voltam. Szent feladatomnak tekintettem az anyaságot. Éjt nappallá téve dolgoztam. Gyermekeimet hitre és erkölcsre neveltem. Családomban mindenkinek mindene lettem. A munkát bevégeztem.

Gyermek voltam. Növekedtem bölcsességben Isten és emberek előtt. Megmaradtam az ezerkarú csábítás ellenére is, a te hűséges követődnek! Ha elestem, újra felkeltem.

De jaj! Arról a munkáról, melyet mennybemenetelekor bízott az Úr ránk, tanításának, evangéliumának minden népnek és nemzetnek való hirdetését, - mit mondhatunk majd a földi létből való távozásunkkor? Elvégeztük-e? Éltünk-e a nagy lehetőségekkel? Mit tettünk gyermekeink unokáink és népünk újra-evangelizálásáért? Megtettünk-e mindent? Mondhatom-e majd azt, hogy beteljesítettem a nagy parancsból a rám jutó részt? Mintha a tények azt mutatnák, hogy nem. De van még ezernyi újabb és újabb lehetőségünk! Csak éljünk is már a lehetőségeinkkel!

Én Téged megdicsőíttetlek a földön " - mondja az Úr Jézus a mennyel Atyának. Ez volt a feladata. Egyet keresett csupán: az Atya akaratának teljesítését. Jézus földi élete nem volt más, mint az Atya akaratának megvalósítása. A mennybemenetelkor ezért dicsőítette meg Őt az Atya azzal a dicsőséggel, amely az övé volt a világ kezdete óta.

Gondoljuk meg, hogy minden emberi élet annyit ér, amennyit Isten és az örökkévalóság szempontjából ér. Boldog az az ember, aki életének estéjén elmondhatja: Atyám, én megdicsőíttettelek Téged. Végső fokon nem kerestem mást, mint Teremtőmnek, Istenemnek a dicsőségét. Azt, hogy "Szenteltessék meg a Te neved, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!”

Megőriztem őket a Te nevedben, akiket nekem adtál" - mondja tovább Krisztus főpapi imájában. - Nekünk is ugyanez a feladatunk! Hűségesen meg kell őrizni azokat, akiket az Ur Isten a gondjainkra bízott. Ne feledjük! Felelősek vagyunk egymásért! Az atya, felelős gyermekeiért! Az édesanya felelős leányaiért! A nevelő felelős tanítványaiért! A vezető felelős beosztottjaiért! És mindannyian felelősek vagyunk embertársainkért. Földi és örök boldogságukért! A földiért is! Nem szabad, hogy szép lassan, finoman, észrevétlenül kioltsák belőlünk az embertestvérekkel szembeni szolidaritás érzületét!

És mindannyian felelősek vagyunk azért is, hogy új vallásalapítók, hamis próféták, báránybőrbe bújt ragadozó farkasok, külföldről pénzelt szektavezérek, el ne ragadják a védtelen nyáj, legjobbjait, fiataljainkat reménységünk zálogát.

Felelősek, hogy a jól-képzettek, jó pénzért cserbenhagyják azokat, akiknek verejtékes munkájából lettek azok, amik.

Legyünk hát a ránk bízott műnek a beteljesítői, az evangelizáció nagy parancs teljesítői, Isten dicsőségének hirdetői, a ránk bízottak megőrzői, és akkor a földi létből való távozásunk, mennybemenetelünk miként Krisztusé is, úgy a miénk is, a megdicsőülés napja lesz majd számunkra is.

Amen 

F. F.

Örömötöket ...

Örömötöket …

Jézus gondol az apostolok megnyugtatására. Szenvedése és kereszthalála idején majd gyötrődnek, hiszen úgy látják, hogy minden reményük elveszett. Fájdalmukat súlyosbítja az, hogy a „világ”, a hitetlen vezető emberek, gúnyosan éreztetik fölényüket.

Jézus hasonlatát – a szülő asszony fájdalmáról és öröméről – az apostolok bizonyára csak Húsvét után értették meg.

A kép alkalmazható az egész életre és az örök boldogságra is. A megpróbáltatásokat türelemmel tudjuk elviselni, ha az örök jutalomra gondolunk.

Ámen

(Adoremusz 2005)

Szent Flórián

Szent Flórián vértanú

Ma szabadon választható emléknappal emlékezik a a liturgia Szent Flórián vértanúról. SZENT FLÓRIÁN egy régi legenda szerint még gyermekkorában az imádságával megmentett egy házat a tűzvésztől.

Felső-Ausztriában, a Duna jobb partján szolgált, Lorch-ban (Laureacumban), mint egy csapat parancsnoka. 304-ben Diocletianus császár parancsára kegyetlen keresztényüldözés tört ki. Noricum tartomány székhelyén, Laureacumban is a kormányzó ítélőszéke elé állították a keresztényeket. Az elsők közt, önként jelentkezett Flórián. Megpróbált segíteni a hívőkön, de a kormányzó hajthatatlan volt.

Flóriánt malomkővel a nyakában a mai Enns folyóba vetették. Holttestét egy Valéria nevű asszony emelte ki a folyóból, ő temette el nagy tisztelettel.

Flóriánt a lengyelek és a tűzoltók védőszentjükként tisztelik. Régebben szokás volt a házakra a szent szobrát állítani, amint egy égő házra sajtárból önti a vizet.

Példája erősítsen bennünket is bátor hitvallásra, és az üldözött keresztények segítésében.

Ebben a szentmisében emlékezem gyógyíthatatlan betegségét hősies lélekkel viselő kurzustársamra. Nyugodjék békében!

Ámen.