2015. január 28., szerda

A magvető

A magvető
2015. január 30.

Több szempontból is figyelemre méltó a magvetőről szóló példabeszéd. Egyrészt azért, mert Jézus ezt az apostoloknak külön is, részletesen megmagyarázza. Másrészt, mert nagyon fontos igazságot akar tudatosítani vele Jézus az evangélium terjedésének mértékéről.
Amikor magyarázni kezdi a példabeszédet, Izaiás prófétát idézi: „Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.” Megkérgesedett a szívük. Az ember hajlamos arra, hogy bedugja a fülét, ha neki nem hízelgő dolgot hall.
Ezért idézi Jézus Izaiás prófétát! Ezért magyarázza el külön apostolainak a példabeszédet! Ezért fontos nekünk is a jézusi különmagyarázat.
Időnként mi is útszéli talaj vagyunk. Sokszor elég – nem egy madár, mint a példabeszédben, hanem – egy jómadár, egy ügyesen megszerkesztett reklám, vagy álvallás, és máris kicsipegeti a szívünkből az Isten igéjét.
Máskor köves talajként a kényelem, a tékozló életstílus, a fék nélküli rohanás sodor el, és nem engedi megerősödni bennünk az Isten igéjét.
A mag folyamatos gondozást igényel, mert különben a tövisek elfojtják. Ilyen gondozás az igényesen választott baráti kör magunknak és gyermekeinknek, a folyamatos ima és jócselekedet. Egy csepp emberség, minden nap csak egy csepp. Ennyi kell!
Jézus azzal fejezi be a példabeszédet, hogy „akinek füle van a hallásra, az hallja meg!”
Mit hallottunk meg ebből a példabeszédből? Hogy 3 olyan hely is van, ahol nem hoz termést a mag? De meghallottuk-e azt, hogy a nagyobbik rész, kb. 80% jó földbe hullik, és termést hoz. Nagy baj lenne, ha ezt nem hallanánk meg, ha ezt a mindennapi életben nem látnánk meg. Kérjük Istentől, hogy legyen halló fülünk és látó szemünk a növekedés megtapasztalására. A lelki dolgok érzékelésére.

Ámen
F.F.