2015. január 2., péntek

Keresztelő Szent János

2015. január 2.

A liturgikus év folyamán gyakran találkozunk Keresztelő János személyével. A mai evangéliumi szakaszban az Úr Jézusról tett tanúságtételéről olvastunk.
Először azt kérdezik tőle, hogy ő-e a Messiás, majd Illésnek gondolják s végül az eljövendő prófétának. Mindhárom kérdésre azt válaszolja János, hogy „Nem vagyok.”
Önmagáról azt vallja, hogy ő az a pusztában kiáltó hang, akinek feladata az Úr érkezésének előkészítése. Amikor tehát János önmagáról és küldetéséről vall, akkor mindezt Jézushoz viszonyítja.
A kérdések arra utalnak, hogy a zsidók meglehetősen jól ismerik János személyét, tudnak tanításáról és arról is, hogy miért keresztel. Ezzel szemben semmit sem tudnak még Jézusról, aki már ott áll a nép körében, de akinek a nyilvános fellépése csak János küldetésének befejezése és vértanúsága után kezdődik el.
Amikor keresztény emberként önmagunkról szólunk, akkor ennek is olyan tanúságtételnek kell lennie, amelynek alapja a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk.
Életünk belőle forrásozik és őrá mutat. Krisztus a viszonyítási pontunk, és ő az a sziklaszilárd alap, akire építjük életünket. Úgy kapcsolódunk hozzá, mint szőlővesszők a szőlőtőhöz, belőle élünk.
Az új esztendővel Isten lehetőséget ad nekünk, hogy megújítsuk kapcsolatunkat vele. Az év minden napján Isten az ő üzenetének, tanításának új magját ülteti el szívünkben. Gondoskodnunk kell e mag növekedéséről.

Ámen