2015. január 10., szombat

Urunk megkeresztelkedése

Urunk Megkeresztelkedése
2015. január 11.

Bevezetés
Karácsony éjszakáján az ígéreteket hordozó nép képviseletében, a pásztorok szemlélték és imádták az Urat, Isten titkát, a hűségesen beteljesedő Igét.
Vízkereszt titkában a pogány népeket megjelenítő bölcsek hódoltak előtte, és fogadták be azt a világosságot, mely már nem csak a választott népé, hanem mindenkinek világít.
Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén pedig, a szentírási szakaszok egybehangzó üzenete által, maga Isten, az Atya tárja föl előttünk a szívét és vall egyszülött Fiáról. És kéri, hogy Őt hallgassuk. És hogyan hallgatjuk mi Őt, az Isten Fiát? Vizsgáljuk meg lelkiismere-tünket.

Kirié Litánia
Jézus Krisztus! Te sorsközösséget vállaltál velünk, amikor beálltál a megkeresztelkedők közé. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te magadra vetted bűneinket. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te megszabadítasz bűneinktől. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Kicsoda Jézus? Ez a kinyilatkoztatás és az ember személyes életének is egyik sarkalatos kérdése. Ő "nem csak" Megváltó, Szabadító, Király, hanem, és mondhatjuk mindenekfölött, az Atya szeretett Fia, akiben Ő kedvét találja. Az égből megszólaló hang, az Atya kinyilatkoztatása, megismerteti velünk azt, hogy ki az, akit nekünk ajándékozott, hogy mekkora szeretet van az Atyában irántunk. Szent János apostol is így kiált fel első levelében: "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya! Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk". Ő nem valami értékes dolgot adott nekünk, nem is csak magából valamit, hogy bizonyítsa szeretetét irántunk, hanem mindent. Azt, akiről maga vallja: Az én szeretett Fiam. Aki számára a legértékesebb.
Érdemes megállni ennél a képnél, mert nem mindegy, hogyan válaszolunk ekkora szeretetre. Ez a kinyilatkoztatás akkor szólalt meg, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Keresztelő Jánosnál. Mihelyt feljött a vízből, megnyílt az ég, és látta Isten lelkét galamb módjára magára szállni. Ő a Fiú, akit az Atya ismer és szeret. Ő a Fiú, aki teljes önátadásával bizonyítja az Atya iránti szeretetét.
Keresztségünk titkában, mi is azt ünnepeljük, hogy Isten gyermekei lettünk. A Szentlélek száll le ránk és az Atya szava szólal meg: Ő az én szeretett Fiam. Mert újjászületésünkben, az Atya bennünk is felismeri Fiának vonásait. Mi csak a Fiúban lehetünk fiak. Ő azért vállalt közösséget velünk, hogy mi is merjünk közösséget vállalni Vele, és így mi is az Atya gyermekei lehessünk. Keresztény életünk titka és feladata megismerni és elsajátítani a fiúság lelkületét.
Ennek a lelkületnek nagyszerű vonásait ismerteti meg velünk Izajás próféta az ószövetségi olvasmányban. (Amikor először hallottam e szavakat, lelkendezett a lelkem). Idézem Izaiás szavait:: "Igazságot visz a nemzeteknek, nem emeli föl a hangját. A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti Általad adok világot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek." (Idézet befejezve.)
Amikor Keresztelő János tanítványai kérdezik Jézust: Ő-e a Messiás, ezt üzeni Jánosnak: teljesednek a prófétai szavak, én teszem hozzá, az imént idézett szavak.
Krisztus művét folytatja az Egyház, és benne az egyes keresztény ember. Keresztségünk titkában azért öltözködünk Krisztusba, hogy őt jelenítsük meg életünk minden helyzetében. A számadás napján az Atya is ezeket a krisztusi vonásokat keresi majd bennünk.
A Jézussal való azonosulásunk bennünket is az igazság hírvivőivé emel, akiknek a mai igen nehéz és összetett világban is hűségesen kell tanítani az igazságot. A keresztségben mi is égő gyertyát kapunk, hogy világosságban járjuk utunkat és mások számára is világosság legyünk. Milyen sokan ülnek a tobzódó világ sötétségében, akik számára nekünk kell világosságot vinnünk.
Ezt ismerte fel és valósította meg Péter apostol is, amikor a pogány Kornéliusz százados házába elvitte Krisztus fényét. Idézem a szentleckében olvasott szavait: "Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is". A valódi hatalom éppen ebben áll. Nem az rendelkezik hatalommal, aki leigázhatja a másikat, hanem az, aki világosságot vihet a másik ember életébe.
Köszönjük meg Istennek keresztségünk ajándékát, és ismerjük fel a belőle fakadó lényegi feladatunkat, mely az igazság melletti tanúságra kötelez.
Kereszténynek lenni sohasem szégyen, ma sem szégyen, hanem kitüntetés. Ne horgasszuk le fejünket, hanem bátran valljuk magunkat keresztényeknek! Ne engedjük magunkat kirekeszteni társadalmunk életéből. Hála Istennek, vége a sok évtizedes a katakomba kereszténységnek, amikor titkolni kellett keresztény mivoltunkat, amikor rengeteg megaláztatást, szenvedést és üldöztetést kellett eltűrnünk. Igaz, kezd újra éledezni ilyen és olyan formában, ami elmúlt. Ezért ne titkoljuk keresztény voltunkat, mert újra éledhet az, ami már elmúlt.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepén, hálás szívvel gondoljunk vissza arra a napra, amikor megkereszteltek bennünket, amikor mi is Isten gyermekei, Jézusnak pedig testvérei lettünk. És hálás szívvel gondoljunk azokra is, akiknek köszönhetjük, hogy megkereszteltek, katolikus keresztények vagyunk.

Akkor szüleink, keresztszüleink tettek Ígéretet a mi nevünkben. Azóta, ahogy nyiladozott értelmünk többször is megújítottuk a keresztségi fogadalmat. A Hiszekegy elimádkozása helyett újítsuk meg keresztségi fogadalmunkat!

Keresztségi fogadalom megújítása
F. F.