2015. február 18., szerda

Hamvazószerda

Hamvazószerda. 2015

Hamvazószerdával minden igazi keresztény számára véget ér a farsangi mulatság és megkezdődik lelki tavaszunk: a nagyböjt.
A mulandóság jelképével, szentelt hamuval hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel emlékeztet a földi dolgok tiszavirág életére.
Az Úrjézus nyomán három dolgot ajánl figyelmünkbe: az imádságot, a böjtölést és az alamizsnálkodás.
És az Úrjézus kérését tolmácsolva, azt kéri, hogy mindezt ne úgy tegyük, hogy az emberek lássák, és dicsérjenek bennünket, hanem vonuljunk vissza a lármás világból és térjünk szívünk csendes otthonába! Ott keressük, mert ott találhatjuk meg igazán lelkünk nyugalmát. S így készülhetünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó megünneplésére.
Mindezek hallatára tévedés lenne a nagyböjti időt úgy értékelnünk, mint a lemondások időszakát. Amikor az Egyház arra biztat, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, ugyanakkor azt szeretné, ha többet igényelnénk a lelkiekből. Kevesebbet a gyűlölködésből és többet a szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet a hazugságból és többet az igazlelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávéból, alkoholból, dohányzásból – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebbet a bűnből és többet a bánatból.
A bűnbánat által mintegy kiürítjük lelkünket, hogy a bűn helyett megtölthessük az isteni élet, a kegyelem kincsével. És ha ezt tesszük, akkor méltóképpen készülünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának az ünneplésére.

Ámen.
F. F.