Miféle
bölcsesség ez?
2015.
02. 04.
A názáretiek, az a sok ember, aki a
zsinagógában meghallgatta - csodálkoznak Jézus tanításán, de csodálkozásuk
kétségeket hordoz magában. Valami fontos szót kételkedésükben is kimondanak:
"Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott?"
Márk evangéliumában egyedül itt kerül
elő a bölcsesség szó. Jézus nemcsak egy fontos hírt kiált el a sokaságban,
hanem az ószövetségi bölcsek módjára tanít is az Isten titkairól, saját emberi
létünk nagy kérdéseiről.
Régi ismerősei, akik közt eddig feltűnés
nélkül élt, akik semmi különleges tehetséget, isteni adományt nem fedeztek föl
benne korábban, most azon tanakodnak: ki adta neki ezt a váratlan erőt, bátorságot,
ki tette ilyen szavakésszé.
Nekünk, akik olvastuk Márk evangéliumának
korábbi fejezeteit, van válaszunk erre a kérdésre. Hiszen keresztelkedésekor
elhangzott fölötte az égi szózat: "Te vagy az én szeretett fiam, benned
telik kedvem" (1,11).
A názáretiek azonban nem voltak
Jézussal, amikor ez történt vele, s nem mernek hinni annak a sejtelemnek, amely
pedig talán bennük is föllángol. Ugyan hogy lehetne, hogy egy ismerősüket ilyen
különös módon megáldja az Isten?
Nem mondják, de tán eszükbe jut a másik
magyarázat, amellyel majd Jézus csodáit utasítják el maguktól a farizeusok:
hátha az ördög van e rendkívüli megnyilatkozások mögött.
Jézus csodálkozik a názáretiek hitetlenségén.
Tőlünk azt várja, hogy higgyünk benne. Bölcsességében ismerjük fel Isten
ajándékát. Tanítását fogadjuk a szívünkbe, hogy alakítson és hódítson meg
egészen.
Ámen
J.I.
