Évközi 25.
vasárnap
Bevezetés
A mai, évközi 25. vasárnap evangéliumában
a hamis sáfárról szóló elbeszélést halljuk majd. Nem értjük, hogy miért
dicsérte meg a gazda ezt az okirathamisító, gyengejellemű intézőt. Előre
bocsátom, nem az okirathamisításért, hanem azért a leleményességéért, amellyel
igyekezett jövőjét biztosítani.
Ebben a válságokkal teli világban, milyen
bennünk, a saját, családunk és nemzetünk jövőjét biztosítani tudó
leleményesség? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Jézusunk, bocsásd meg, hogy nem tudunk jól
bánni a Tőled kapott javakkal. Uram, irgalmazz!
Jézusunk, bocsásd meg, hogy állandóan
zúgolódunk anyagi körülményeink miatt. Krisztus, kegyelmezz!
Jézusunk, bocsásd meg, hogy nem tudunk a
hamis mammonból barátokat szerezni. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
A mai evangéliumi szakaszban egy
különleges, nehezen értelmezhető példabeszédet hallottunk. Kérdezhetjük: ugyan
melyik példabeszéd nem az? Melyiket nem gondoltuk egyszer így megfejteni, pár
év múlva, úgy, később pedig egy harmadikkal megmagyarázni.
A példabeszédben egy olyan intézőről van
szó, akit bevádoltak az uránál, hogy eltékozolja a vagyonát. Az úr maga elé
hívatta a hűtlen intézőt és közölte vele, hogy nem maradhat tovább intéző. Ezért
adjon számot az intézőségéről. A sáfár ekkor így gondolkodott magában: „kapálni
nem tudok, koldulni szégyellek”. Ezért azaz ötlete támadt, hogy az ura
vagyonán, ami még a kezén van, az ura adósainak javára „jótékonykodni” kezd.
Úgy hogy, miután elbocsátják az intézőségből, ennek fejében a jól járt adósok
majd befogadják őt a házaikba. Gyakorlatilag csalt és becstelenül járt el,
tovább károsította urát, de közben jótékonykodott is. Ezért az úr megdicsérte a
hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett.
A példázat könnyen félreérthető. És mert
félreérthető, félre is értik. Félreérti a példázatot az, aki azt gondolja, hogy
Jézus dicsérte meg a hamis sáfárt. Hangsúlyozni kell, hogy nem Jézus dicsérte meg őt, hanem az intéző ura.
A következő probléma az, hogy ha a sáfár
megkárosította urát, akkor az mégis miért
dicsérte meg a történtek után?
Végül pedig miért időszerű ma is ez a példázat?
A példázat a tanítványok körében hangzott
el, de Jézus szavait a farizeusok is hallották. Ezért nyugodtan mondhatjuk azt,
hogy Jézus „úgy mondta el Péternek, hogy közben értse Pál is”, úgy szólt a
tanítványaihoz, hogy közben megértsék a hallgatóság közt jelenlevő farizeusok
és vámosok is, és okosan cselekedjenek
Jézus korában ők voltak a hamis intézők,
akik az Istentől kapott javakat, az „Írások” –kat felülírták, és ezzel
elviselhetetlen terheket raktak az emberek vállára. A példabeszéd egyik célja,
hogy ők is csökkentsék a terheket, mielőtt elbocsájtatnak.
Ott voltak Jézus körül a vámosok is, akik
közül többen ráeszmélhettek arra, hogy a Mester éppen róluk beszél. Ők vagyonos
és módos embereknek számítottak, akik anyagi javaikkal segíthetnék az Isten
művét. Enyhíthetnék az igazságtalanságot és a nyomort ezen a Földön. Tehát ők
is tehetnének valamit azért, hogy befogadottak legyenek majd az örök hajlékokba.
Jótékonykodhatnának a hamis mammonból.
Miért dicsérte meg az úr a hűtlen intézőt?
Miért mondta a példázat végén: „hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a
maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Azt mondom hát nektek:
szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor meghaltok,
befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”
Az ura azért dicsérte meg a hamis
intézőjét, mert a jól használta az eszét. A sáfár megtanulta szorult
helyzetében azt, hogy a vagyonból nemcsak saját magának tehet félre, de
másoknak is juttathat, és ez a lényeg. És juttatott is. A dicséretet nem a
csalásért, hanem a jótékonykodásért kapta.
A farizeusoknak, az írástudóknak, a vámosoknak,
és minden akkor és ma élő embernek, intézménynek és közösségnek szól ez a
történet, hogy tanuljon meg mindenki a saját érdekein túl is látni és segíteni
a másik emberen abban, amiben az segítségre szorul.
E napokban látom ennek szép kibontakozását
hazánkban. Tudjuk, hogy a magyar Katolikus Egyház a szülőföldjükön élő üldözött
keresztény testvéreinket segíti. De, amit kormányunk tesz a Mammonnal, az példa nélküli.
Elkülönített összegből keresztényüldözés elleni államtitkárságot
hoz létre. Mert, amint mondják, szükség
van egy, a keresztényüldözés ellen, kormányzati felhatalmazással, hatékonyan
működő helyettes államtitkárságra.
Az új hivatal a Közel-Keleten
tapasztalható keresztényüldözésekkel, de kifinomultabb formában ugyan, de
Európában is meglévő keresztényellenes „diszkriminációval” foglalkozik majd, és
összefogja a humanitárius akciókat is.
Tudjuk, hogy ma a kereszténység a
legjobban üldözött vallás. A világ 81 országában üldözik a keresztényeket, és
ma mintegy 200 millió keresztény olyan térségekben él, ahol hátrányos
megkülönböztetést kell elszenvednie.
Magyarország az első ország, amely
keresztények üldözésével foglalkozó külön kormányzati hivatalt hoz létre.
A kommentárok közül csak egyet idézek, az
Amerikai Katolikus Hírügynökség vezetőjét: „a harmadik évezredben ez a legjobb
hír, amit eddig hallottam a keresztények üldözése elleni harcot illetően”.
Íme, egy példa, hogy nemcsak egyénileg,
hanem közösségileg hogyan szerezhetünk magunknak barátokat a hamis mammonból,
hogy amikor elbocsáttatunk, befogadjanak majd bennünket az örök hajlékokba.
Ámen
