2016. szeptember 15., csütörtök

Fájdalmas Szűzanya

A Fájdalmas Szűzanya
Ma a Fájdalmas Szűzanyát ünnepli a Katolikus Egyház. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik. Liturgikus ünneplését először a szervita rendnek engedélyezték, majd VII. Pius pápa terjesztette ki az egész egyházra.
Lukács evangéliumában olvassuk: Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”
Az egyház mindig szeretettel és tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését – köztük a legnagyobbat: a keresztfa alatt érzett fájdalmát.
A kultusz népszerűsítéséből mi ferencesek is kivettük a részünket. Két kiemelkedő irodalmi mű is hozzájuk kapcsolódik: Szent Bonaventúra zsolozsmája és Jacopone da Todi Stabat Mater című himnusza. Mindkettő belekerült a római liturgiába, és kiapadhatatlan forrásai és mintái lettek a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is.
Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke. Ebből idézek Mária ajkára adott gyönyörű sorokat:

Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!


Remélem, hogy ezek a szavak együttérzést váltanak ki a Szűzanya iránt és növelik Iránta való szeretetünket. Ámen