Szent Kereszt Felmagasztalása
A szent keresztet ünnepeljük ma az Egyházban.
A legendaszerű história szerint, Nagy Konstantin
császár édesanyja buzgólkodásának köszönhetően, 320. szeptember 14.-én találták
meg Krisztus keresztjét.
Hála a jó Istennek, még ma is oly sok helyen látható.
Hiszen ott van a kereszt a templomok tornyán általában legmagasabban egy-egy
település fölött, ott van egy-egy régi épület homlokzatán, ott van a szobánk
falán. Ott van a temetőben, a keresztek sűrű erdejében, ott találjuk a nyakláncokon,
fülbevalókon, ékszereken.
Mi ez az egyszerű jel, amely oly sok helyen ott van,
aminek annyi változata alakult ki, amit oly gyakran használnak, s megtalálunk
ma is címerekben, jelvényekben? Mi ez a jel, amely leginkább az európai
kultúrát teljesen betölti?
Ha a kereszt eredetét kutatjuk, vissza kell mennünk
egészen az Ókorba, a perzsákhoz. A perzsáktól terjedt el a kereszt, amely
kivégzési eszköz volt. Tőlük vették át többek között a rómaiak is ezt a
kivégzési módot. A keresztutak szokásos ábrázolásával ellentétben az elítélt
nem az egész keresztet vitte a vesztőhelyre, hanem csak a vízszintes szárát,
amelyet kiterjesztett karjaira kötöttek, s amelynek súlya jó 30-40 kg-ot tett
ki. A vesztőhelyen szögezték kezeit a vízszintes gerendába, majd illesztették
azt a mindig a vesztőhelyen beásott függőleges oszlopba, s végül a lábát is
odaszögezték az elítéltnek. Az elítéltnek rettenetes kínokat kellett kiállni,
mire elérkezett a halál, s ez a haldoklás sokszor napokig is eltartott. Oly
rettenetes kivégzési mód volt, hogy a Római Birodalomban ezt a római polgárokra
nem volt szabad alkalmazni. Akárhogy is szépítenénk a dolgot a kereszt végső
soron eredetét tekintve egy bitófa. S ez csak azért maradt meg az európai
kultúrában, mert Jézus Krisztus, a Megváltó, ezen szenvedett és halt meg az
emberiségért. Mert "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Szeretet - ez a szó manapság igencsak sokat cseng a
fülünkbe, úton-útfélen. De a legnagyobb baj nem is az, hogy a szót rosszul értelmezik,
hanem az, hogy meg sem tudják már élni az igazi önzetlen szeretetet.
Kedves testvérek, a valódi szeretet nem mérhető le
mennyiségben, nincs feltételhez kötve. Nem fogy el, ha adjuk, hanem éppen akkor
növekszik, ha másokkal is megosztjuk, ha másokon gyakoroljuk önzetlenül,
feltétel nélkül. Ezt hirdeti Jézus a keresztje. Mert "nagyobb szeretete
senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért".
Ámen