Lukács evangélista nem jelöli
meg, hogy melyik városban történt az a
csoda, amelyről a mai
napon olvasunk az
evangéliumban. Azt viszont hangsúlyozza, hogy a gyógyítás
szombati napon történt, a nyugalom
napján, amikor nem szabadott
semmiféle munkát végezni.
A
zsinagóga elöljárója Jézus
gyógyító tevékenységét munkának
minősítette, ezért nemtetszését fejezte ki.
Érdekes, hogy nem meri
véleményét Jézusnak elmondani, méltatlankodását inkább az előbb még beteg, de mostanra már meggyógyult asszonynak mondja: „Hat napotok
van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!”
Merev
törvényértelmezése, az
előírásokhoz való szigorú
ragaszkodása egyértelműen a szívtelenség jele. Jézus magatartása ennek éppen
az ellentéte. Megsajnálja az
asszonyt, aki hosszú ideje,
tizennyolc éve görnyedt,
nem tud felegyenesedni. Együttérzése cselekvésre
indítja az Urat,
megkönyörül az asszonyon, meggyógyítja őt.
Hasonló esetekben általában a beteg siet Jézushoz, hogy gyógyulását kérje, de itt nincs
erről szó, hanem Jézus látja meg a beteg asszonyt és hívja őt magához. Más csodáknál Jézus beszélget a gyógyítás előtt és a gyógyulni
vágyó személy kifejezi hitét,
de itt nincs szó ilyesmiről. Egyértelműen Jézus a
kezdeményező. Ő az, aki gyógyítani akar,
hogy megmutassa az isteni könyörületet.
(his)
