Évközi 27. vasárnap
Bevezetés
A mai,
évközi 27. vasárnap evangéliumában minden bizonnyal felfigyelünk majd az
apostoloknak az Úr Jézushoz intézett eme kérésére: Urunk! Növeld bennünk a
hitet!
A
Szentleckében pedig Pál apostol azt kéri kedves tanítványától, Timóteustól”,
hogy ne szégyellj tanúságot tenni Urunk mellett!”.
Hitét
vesztő világunkban, szégyelljük-e mi hitünket? Megvalljuk-e mi hitünket?
Tanúságot teszünk-e Urunk Jézus Krisztus mellett? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk
Jézus! Bocsásd meg, hogy nem törődünk eléggé az életünknek célt és tartalmat
adó hitünk erősítésével és növelésével. Uram irgalmazz!
Urunk
Jézus! Bocsásd meg, hogy hitünket szégyelljük, és szégyellünk tanúságot tenni
Melletted. Krisztus kegyelmezz!
Urunk
Jézus! Bocsásd meg, hogy oly félénkek és visszafogottak vagyunk még a ránk
bízottaknak történő hitünk továbbadásában. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az
apostolok nagy csodálattal veszik körül Jézust. Igazi rabbi, az Isten
kegyeltje, amit akar, azt megteszi, mert vele van az Isten. Érzik saját
kicsinységüket és érzik, hogy messze elmaradnak Jézus mögött. Ők is szeretnének
olyanok, lenni, mint ő. Ezért kérik: „növeld bennünk a hitet!”
Amikor
emberi erőnket kevésnek érezzük, mi is szeretnénk képességeinket fokozni, hogy
nagyobb teljesítményt érjünk el. Virágkorukat élik a különféle energiaitalok,
amelyek fogyasztása, főként a fiatalok körében igen elterjedt. A felnőttek
pedig kávét vagy más, gyógyszernek nem minősülő tablettákat szednek. Egyes
szerek a testi állóképességet növelik, vagy izomfejlesztő hatásuk van, más
szerek pedig a szellemi képességeket fokozzák, vagy a koncentrálóképességet
növelik. A hétköznapi életben szinte mindennapossá vált a testi vagy lelki erőt
fokozó szerek használata.
A sportban
viszont tiltott dolog az ilyenek alkalmazása. Elszomorító, amikor azt halljuk,
hogy az olimpián vagy más világversenyeken egyeseket ki kell zárni a
versengésből, vagy utólag visszavonják díjukat, mert doppingszereket használtak
képességeik fokozására.
Lelki
erejüket szeretnék fokozni az apostolok, akikről a mai evangélium szólt. Nem
tiltott, hanem megengedett eszközt használnak, amikor Mesterüket kérik: „Növeld
bennünk a hitet!” (Lk 17,5).
Ma mi is
ugyanezt kérjük Jézustól. Mert gyakran van szükségünk arra, hogy növekedjen a
hitünk, amelyet Szent Pál apostol szerint „törékeny cserépedényben hordozunk,”
(2Kor 4,7), s amely állandó védelemre, s folyamatos erősítésre szorul.
A
tanítványok szavaihoz hasonlóan ezzel fordulunk a mi Urunkhoz: „Növeld bennünk a
hitet!”
Amikor
hitünk erősödéséért, növekedésért imádkozunk, akkor ezt a legnagyobb alázattal
tesszük. A kérésben elismerjük, hogy hitünk nem tökéletes. Bármikor
meginoghatunk a hitben. Egy próbatétel, egy váratlan betegség vagy egy hozzánk
közel álló személy hirtelen elvesztése megrendítheti a hitünket és Istenbe
vetett bizalmunkat. Amikor olyan, számunkra felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan
eseményekkel találkozunk, amelyeknek nem látjuk az értelmét.
Ha
környezetünket, s a társadalmakat nézzük, amikor az ember maga akarja
megváltani magát a legkülönfélébb szórakozásokkal, nehéz hűségesnek maradni Krisztus
személyéhez és szavához.
A
kételyek szakadéka itt tátong mellettünk, hamis képzetek, hazug propaganda,
bűnös szokások felhői takarják el hitünk vezérlő csillagát. Nagy szükségünk van
arra, hogy miként az apostolok, úgy mi is kérjük Jézustól, hogy bensőleg tegyen
erőssé bennünket.
Jézus, kérésünkre,
a merész mustármag hasonlattal, a hitnek, életet átalakító, szinte a
lehetetlent is megvalósító erejét akarja szemléltetni. És erre bőven vannak
példák az életben, környezetünk, de saját életünkben is.
Mivel
tapasztalatból is tudjuk, hogy milyen hordereje van a hitnek, ezért mi sem
tehetünk mást, mint az apostolok tettek, és kérjük Urunkat, hogy ne csak őrizze
meg, hanem növelje is bennünk a hitet. Hisz a bennünket körülvevő, s még
otthonainkba is behatoló közszellem, nem növelni, hanem csökkenteni, s kioltani
igyekszik a hitet, ha engedjük, hogy dohos, szabadelvű, szabadkőműves
vallásellenes eszmék formálják a közvéleményt.
Érthető,
hogy világszerte mozgolódik az emberiség. Tudjuk, hogy nem nőnek a jegenyék az
égig. Örök emberi tapasztalatot hirdet a magnifikat: Isten a hatalmasokat
letaszította trónjukról és a kicsinyeket pedig felmagasztalta.
Ezért bátorítja
Pál apostol is, a mai szentleckében, a félénk, szelíd lelkű, bátortalan,
hűséges tanítványát, Timóteust, „Éleszd fel magadban Isten kegyelmét, mely
benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a
józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk
mellett,
Más
helyen pedig e szavakkal: „Hirdesd az evangéliumot, Állj elő vele. Akár
alkalmas, akár alkalmatlan.” „Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem
hallgatják szívesen az emberek, hanem… meséket hallgatnak.”
Mi, hívők
szívesen hallgatjuk a józan tanítást. A mai Igeliturgiában hallott szavak,
gondolatok arra kell, hogy késztessenek bennünket, hogy tegyünk meg mindent
azért, hogy növekedjen a hitünk. Mert hallottuk Jézus szavait, ha egy csöppnyi,
mustármagnyi hitünk van is, a lehetetlen is valóra válhat. Újra élő hitűvé, nem
iszlám hitűvé, hanem élő, keresztény hitűvé válhat hazánk.
Ámen