Az előzményekben Jézus szemtől
szemben elmondta a
farizeusoknak és az írástudóknak, hogy miért tartja
helytelennek vallásosságukat. A legnagyobb gond a képmutatással van, hiszen a
látszatra törekszenek, de szívük távol
van Istentől.
Ezt követően Jézus már nem nekik beszél,
hanem a néphez intézi tanítását.
Szavainak lényege így foglalható
össze: ne kövessék
magatartásukban, életvitelükben a farizeusok képmutató viselkedését!
A képmutatás kifejezés arra utal,
hogy valaki mások társaságában vagy egy közösségben szerepet játszik, másnak mutatja önmagát,
mint amilyen valójában. A
farizeusok az életszentség látszatát
akarták kelteni, hogy
kivívják az emberek elismerését.
A farizeusi lelkületet Jézus kovásznak, élesztőnek nevezi. Miként a kovász átjárja a tésztát,
amibe belekeverik, ugyanúgy a farizeusi magatartás átjárja a társadalom, a
közösség életét. De amíg a tészta vagy a
kenyér esetében a kovásznak
jótékony hatása van, addig a
farizeusi lelkület megrontja a közösség életét és rossz hatással van
annak tagjaira.
A tanítás
további részében Jézus arról beszél,
hogy a képmutatás nem tarthat örökké, az emberi szándékok előbb, utóbb napvilágra kerülnek. Az emberi cselekedetek megítélése természetesen nem a mi feladatunk, hanem Istené, aki igazságos és irgalmas bíró.(his)
