Jézus
meggyógyít két vakot.
Az adventi időszakban a sötétség mély
értelmet kap. Ezekben a napokban a liturgia által átéljük az ószövetségi nép
sötétségben való járását, ahogy várták az Örök világosságot: a Megváltót.
Az evangéliumban szereplő vakok meggyógyítása
több mint egy orvosi csoda, amely ámulatot keltett az akkori, és talán a mai
emberben is.
Nekem például gyerekkorom óta szemüvegem
van. Mára talán már meg is szoktam. Többször próbálkoztam a kontaktlencsével -
kevés sikerrel.
Az evangélium alapján elgondolkodtam azon,
hogy mennyi mindent megteszünk azért, hogy fizikailag jobban lássunk.
Természetes, hogy nagyon védjük a szemünket, mert fontos a szemünk által való
tájékozódás.
De az is lehet, hogy észrevettük már,
milyen nehezen nézünk bele a másik szemébe, mert a szem a lélek tükre? Nem
adjuk ki, nem akarjuk kiadni magunkat a másiknak. Éppen ezért Isten
"szemébe" sem merünk belenézni. Nem azért mert nem hiszünk benne,
hanem azért, mert ha belenézek az ő szemébe, akkor az ő szemén keresztül kezdem
látni magamat. És ez nem szép látvány!
Adventben nézzük magunkat az ő szemével.
Ez azt jelenti, hogy a valóságot látjuk. Amilyenek vagyunk! Az értékekkel és a
hibákkal együtt!
További szép adventet mindenkinek!
B. A.
