Advent
3. vasárnapja
Bevezetés
A mai, adventi 3. vasárnapjának
főszereplője a börtönben raboskodó, s kételyekkel küzdő Keresztelő Szent János.
A vele kapcsolatos kérdést, ma így
fogalmazhatná meg Jézus. Mit akartok látni, amikor bekapcsoljátok a televíziót?
Álhírességeket, Szórakoztató show-kat? Vagy miért bámuljátok? Hogy sminkelt, kozmetikázott
vitatkozókat hallgassatok? Akik sportkocsin járnak, és nem ismerik a
villamosjegy árát? Vagy hiteles embert? Igen, azt szeretnétek látni! De hány
ilyen ember van ma az életben? És mi azok közé tartozunk e?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy kevésbé hiteles
keresztény életünkkel veszélybe sodorjuk, hazánk és Európa életét. Uram
irgalmazz!
Urunk! Segíts, hogy hiteles keresztény
életünkkel megfordítsuk sorsunkat. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy hiteles keresztény
életünk legyen Egyházunk és hazánk boldogabb jövőjének az alapja. Uram,
irgalmazz!
Evangélium
után
Ismerve Keresztelő Szent János állapotát,
azt mondhatjuk, hogy a hosszú magánzárka megviseli. Kételyei támadnak magára a
Messiásra vonatkozóan is. „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” -
kérdezteti küldötteivel Jézustól. Különös kérdés. Főleg attól a Jánostól, aki a
kinyilatkozásból tudta, hogy Jézus a Messiás. (Jn 1,31-34)
Akkor miért kételkedett? Mi okozta a
zavart lelkében?
Az, hogy Jézus viselkedése nem egyezett
meg azzal a képpel, amelyet ő rajzolt meg a Messiásról. János a maga
kérlelhetetlen radikalizmusával így beszélt az eljövendő Megváltóról: „Tűzzel
és Szentlélekkel keresztel titeket. Szórólapátjával megtisztítja szérűjét, a
pelyvát olthatatlan tűzzel elégeti.” (Mt 3,11)
Ezzel szemben Jézus szelíden lépett föl: „a
megroppant nádat nem törte össze, a füstölgő mécsbelet nem oltotta ki.”
János, minden bizonnyal, nem értette saját
egyéni tragédiáját sem. Miért kell, hogy áldozata legyen egy házasságtörő nő
gyűlöletének? Miért nem szabadítja meg őt az Isten a szenvedéstől, a börtöntől?
Mélyen elgondolkodtat engem is, de megválaszolni én sem tudom.
Nagyon emberi gondolatok és érzések ezek.
Jézus ajkáról is hasonló szavak fognak majd elhangzani. A Getszemáni kertben:
„Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely” A keresztfán pedig
„Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem?”
Az Úr Jézus ismeri János hősiességét,
figyelemmel kíséri szenvedéseit. Helytállása nem értelmetlen, hanem világító
példa minden kor embere számára.
Az Úr Isten ugyanis nem csak saját
kortársaihoz küldött üzenetet szavai által, hanem élete példájával is minden
kor ártatlan üldözött hívői számára is.
Ezért dicséri őt Jézus e fenséges
szavakkal: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Talán széltől lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek:
még prófétánál is nagyobbat! Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között
nem akadt nagyobb Jánosnál.”
Szenvedése tehát tündöklő példa minden
üldözött számára. Tündöklő példa volt ő a múltban és tündöklő példa Ő a
jelenben is minden keresztény számára.
Annak ellenére, hogy tündöklő példa
mindenki számára, a halálra készülő Keresztelő Szent János teljes bizonyosságra
vágyva, mégis egy kérdést intéz Jézushoz Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást
várjunk?
Régen elhangzott már az Úr Jézus válasza,
amely a bizonyosság békéjét öntötte János lelkébe. Ám az óta is, újra és újra
fölcsendül a kérdés az utat kereső, tévelygő emberiség ajkán, s Jézushoz fordul
és megkérdezi tőle: „Te vagy-e az Eljövendő. vagy mást várjunk?”
Különösen is az emberiség válságos
óráiban, a történelem milliók sorsát érintő változása közepette, egy új
világjelenség megjelenésekor, napjaink globalizációs elméletének
térhódításakor, a migráns válság napjaiban?
Így mi is megkérdezzük Jézustól: Te vagy-e
az eljövendő, vagy mi is mást várjunk? Mást keressünk? Tudsz-e segíteni a
harmadik évezred küszöbét átlépett emberen? Tudsz e segíteni azokon, akik
elfordulnak és kigúnyolják az evangéliumot? Tudsz-e, akarsz-e segíteni egy
olyan világon, amely szinte megtévesztő határozottsággal állítja, hogy nem Te
vagy az eljövendő és ezért harcot is hirdet Ellened?
Amint egykor Keresztelő Jánosnak, Jézus
nekünk is válaszol. Nem szavakkal, hanem az élet tényeivel. Rámutatva az
emberiséget pusztító háborúkra, a békétlenségekre, a nemzetek közötti
gyűlölködésekre, a különböző eszmerendszerek követői között dúló harcra, a nagy
társadalmi igazságtalanságokra, a fényűző jómódban és nyomorban élők éles
ellentétére.
Azt is sejtetve, hogy mindez azért van,
mert az ember nem akart és akar az Isten útján járni, nem akarta és nem akarja
elfogadni Öt, Eljövendőként.
Annak ellenére, hogy Ő az, akiben Isten
megmutatja a világnak, hogy milyennek gondolta, és milyennek akarja az embert.
Mi elfogadjuk Jézusnak, Keresztelő Szent
János kérdésére: Te vagy-e az Eljövendő adott válaszát. Hogy Őt azért küldte
Isten, hogy hirdesse a bűntől való szabadulást és az üdvösséget. Válasza, miként
Keresztelő Szent Jánost is bizonyossá tette, úgy bennünket is. Megbizonyosodott,
hiteles hittel valljak, hogy Ő az eljövendő! Mi Őt várjuk. „Mert nem adatott
más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk, mint Urunk Jézus
Krisztus szent neve.”
Ámen.
