Advent 4. vasárnapja. 2016
Bevezető
Advent 4. vasárnapján az egyház
mindig Jézus születésének közvetlen előzményeire irányítja a krisztus hívők
figyelmét.
Ezen a napon rendszerint Mária
Jézus Anyja áll a szentmise evangéliumának előterében. Nem így az idén.
Ma Józsefről hallunk, Mária
jegyeséről, akinek Isten álomszerű látomásban nyilatkoztatta ki üdvözítő
tervét. Az evangéliumi beszámolóból kitűnik, hogy Isten üdvözítő szándékainak
megvalósításában feltétlenül számít az ember együttműködésére. József egykor
erre készségesen vállalkozott. Engedelmesen és hitből fakadó cselekedetekkel
válaszolt Isten hívó szavára.
És mi, készségesen vállalkozunk-e
Isten üdvözítő szándékának a megvalósítására?
Kirié litánia
Jézus
Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram
irgalmazz!
Jézus
Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békíts ki bennünket
Istennel és egymással! Krisztus kegyelmezz!
Jézus
Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és jóságot! Uram
irgalmazz!
Evangélium után
Szűk egy hét, és már is itt van a
karácsony, a szeretet és belőle fakadó ajándékozás ünnepe.
Mi hívő emberek leborulunk Jézus
jászla előtt, hiszen az Úr Isten azon a betlehemi éjszakán, a lehető
legnagyobbat, Egyszülött Fiát ajándékozta nekünk. Úgy szerette Isten e világot,
mondja az Írás, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte.
Végeredményben az Úr Istennek ezt
az ajándékozását utánozzuk mi emberek, még azok az embertestvéreink is, akik
nem tudnak, vagy nem akarnak tudni a karácsonyi ajándékozásunk eme forrásáról,
ami-kor a különféle ajándékainkat elhelyezzük a csillogó karácsonyfa alatt.
Ezzel elismerjük azt az igazságot, hogy nemcsak üdvösségünket, de életünket is,
legértékesebb kincseinket is és mindent ajándékként kaptuk és kapjuk.
Ezt az igazságot azért is jó
hangsúlyoznunk, mert a ma embere hajlamos a büszkeségre és elbizakodottságra.
Tagadhatatlan, hogy ez a
magatartása nem alaptalan. Fennen hirdeti: megteremtjük mindazt, amire
szükségünk van. Egyre tökéletesebb és több kényelmet biztosító eszközöket
szerkesztünk és gyártunk komputerizált világunkban, amelyek letörlik arcunk
verejtékét.
Megszüntetjük a bibliai átkot és
egyre kényelmesebbé varázsoljuk életünket. Ám a mai evangélium, mint valami
disszonáns hang, bele-ront az emberi teljesítmény dics-himnuszába.
Az a Jézus, aki mint Isten,
öröktől fogva született anya nélkül az Atyától, az emberségét egy szűztől kapta
földi apa nélkül. -Fogalmazza meg tömören az ősi keresztény hitvallás.
Felvetődhet a kérdés: Miért tért
el az Isten a természet rendjétől, amikor a Fiúistent testbe öltöztette?
Ezzel az Úr Isten azt az
igazságot hirdeti, hogy az Úr Jézus nem férfi akaratából, hanem Isten
akaratából jött e világra. Az eget nem lehet megostromolni, emberi erővel
meghódítani. Az üdvösséget nem az ember teremti meg, hanem az Isten az ember
számára.
A keresztény vallás nem
autószotér vallás. Miként például a buddhizmus. A megvilágosodást, a
buddhizmust, a legmagasabb szintű időtlen örömöt, bizonyos gyakorlatok után önmagától
éri el az ember. A keresztény vallásban nem az ember váltja meg önmagát, hanem
az emberré lett Isten Egyszülöttje, a Betlehemben megszületett Jézus Krisztus.
Tőle kapjuk ajándékba üdvösségünket.
Az Úr angyala nemcsak azt közölte
Józseffel, hogy Mária hogyan lett áldott állapotú, hanem azt is közölte vele,
hogy most teljesedik be Izaiás próféta jövendölése: "A Szűz fogan, és fiat
szül, Emmanuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten!"
Ez a prófétai üzenet, ez a jó hír
Jézus születésével átlépte Palesztina határait és az egész emberiség
közkincsévé változott. Nem vagyunk árvák a nagy kozmikus színjátékban; Velünk
az Isten!
Nem kétséges, sokszor van kitéve
kísértésnek a Velünk az Istenben való hitünk. A szenvedés nem egyszer festi
sötétre életünk égboltját, amelyről szinte minden csillag lehull. Mivel azonban
látni vágyó értelemmel születtünk, nem tudunk kiegyezni a sötétséggel, az élet
mulandóságával.
Többre vágyunk, egy hang kiált
bennünk az örök Valóság után. Jézus eljövetele, az Ige megtestesülése válaszol
erre a kiáltásra. Vajon mit válaszol? Csak ezt: Emmanuel, veletek vagyok.
Veletek, amikor bizonytalanság támad bennetek nemzetetek és egyházatok jövőjét
illetőleg. Veletek a kételyek éjszakájában. Veletek a tagadás poklában, Veletek
az atyai háznak hátat fordító tékozlások útján. Veletek a testi-lelki
szenvedések keresztútján. Veletek az életben, veletek a halálban.
Mindenki elhagyhat, csalódhatunk
az emberekben, balga reményeinkben, de az Istenben sohasem. Ő minden
körülmények között velünk marad. Ha mi meg is tagadjuk, a Szentírás szavai
szerint, ő akkor sem tagad meg minket.
Ez a mi legnagyobb kincsünk, reménységünk,
s karácsonyi ajándékunk és örömünk.
Velünk az Isten!
Kedves Testvérek! Wass Albert költőnk
szavaival buzdítom karácsonyt méltóképpen ünnepelni akaró testvéreimet:
„Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok fel lelketek,
Csillogtassátok kedvetek,
Legyetek újra gyermekek,
Hogy emberek lehessetek!
Ámen
