Áldalak
Uram, amiért csodálatosan megalkottál, anyám méhében te szőtted a testem –
imádkozza a zsoltáros. A megkeresztelt ember azonban nemcsak ezért hálás az
Úrnak, hanem azért is, mert Szentlelkével éltet, megszentel, vigasztal, reményt
ad.
Atyának
szólíthatjuk Istent mindnyájan, akik nem a vérnek vagy a testnek vágyából, s
nem is a férfi akaratából, hanem Szentlélekből születtünk. Sőt, a mai
evangéliumban Jézus bátorítja nyáját: „Mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is
elvesszen e kicsinyek közül.” Keresi az elveszettet, és pásztorokat rendel
egyháza élére, hogy folytassák művét. Szent Miklós is ezzel a lelkülettel élt.
(Adoremus 2005.)
Advent
időszaka, a készület időszaka a vigasztalás időszaka. Vigasztaló, hogy Isten
gondoskodik rólunk, hogy elküldte a Megváltót. Vigasztaló, hogy Isten
szeretetében megerősödhetünk napról napra.
Isten,
prófétái által, a kinyilatkoztatásban készítette elő a választott népet és az
egész emberiséget a Megváltó eljövetelére. Képekben mondta el az Eljövendő
tulajdonságait, mert azokban az Ő gondviselő szeretete tükröződik. Hozzánk
lehajló, bennünket felemelő szeretetéről beszél a szentmise olvasmánya is azt
kívánja, hogy népe és hűséges nyája legyünk
