2016. december 31., szombat

Újév 2017

Újév 2017

Bevezető
Az újesztendő első napján szeretettel köszöntöm a kedves testvéreket.
A mai nap különös érzelmekkel ébredtünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A beteg egészséget, a munkanélküli állást, a hazaszerető a gyűlöletkampány végét. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és békét az egész világnak.
Gondolkodtunk e már azon, hogy mit is teszünk majd mindezekért ebben az újesztendőben? Tegyük meg az első lépéseket már most e szentmise kezdetén.

Kirié litánia
Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember: Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Ezen a napon boldog újesztendőt kívánunk egymásnak és magunknak. Isten áldását kérjük az újesztendőre, mert lelkünk tele van bizonytalansággal, kérdéssel, kéréssel, reménnyel. Vajon mit remélhetünk, milyen lesz ez az újesztendő? Teljesen helyénvaló a kérdés, hiszen boldog újesztendőt kívántunk egymásnak tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is. Jó egészséget kívántunk egymásnak, nemcsak a betegeknek, hanem az egészségeseknek is, s mégis hányan megbetegedtek közülünk. Boldog újesztendőt kívántunk egymásnak, s hányan meghaltak közülünk, akik nem élhették meg a mögöttünk hagyott esztendő végét. Éppen ezért most azzal a tudattal kívánunk egymásnak boldog újesztendőt, hogy tudjuk, életünk és sorsunk Isten kezében van, s ott jó helyen van.
Képletesen szólva, ma éjfélkor elindult egy képzeletbeli vonat egy boldogabb újesztendőbe reményekkel teli utasokkal. Remélve azt, hogy el is jutnak a boldogság, az öröm és a szerencse honába. De vajon megérkezik-e ez a vonat oda, és odaérkezünk-e mindnyájan?
E bizonytalanság miatt még buzgóbb imádságba merülve kérjük ma az élet- és az idő Urát, hogy legyen segítőnk, és gondviselőnk ebben az esztendőben is. Istenbe vetjük bizalmunkat és reményünket, aki azért teremtett bennünket, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10)! Ezért kérjük: „Isten áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel”.
De tudjuk, ezért nekünk is tennünk kell azért, hogy jó kedvűek legyünk, és bőséges legyen életünk.
De mit kell tennünk? Azt, amit a Szűzanya tett, akit az újesztendő első napján, mint Istenanyát köszöntünk. Róla jegyezték fel az evangélisták, hogy megőrizte szívében Isten igéit, amelyeket az angyaloktól, a pásztoroktól és az agg Simeontól hallott, és gyakran elgondolkodott rajtuk (Lk 2,19). Elgondolkodott rajtuk.
Már az ószövetségi szentíró is azt ajánlja az istenszerető embernek, nekünk is: Elmélkedj sokat az Úr törvényein (Sir 6,37)!
Szükségünk van arra, hogy gyakran gondoljunk az életünket irányító isteni törvényekre. Mert a megismert isteni igazságok segítenek az életben való eligazodásban, és a jóban való megmaradásban, a boldoggá levésben.
Mint a teremtés koronáját, megajándékozott bennünket az Úr a gondolkodás képességével. A nem használata, tudjuk hová vezet. A használata, a gondolkodás pedig segít Isten igazságainak is a megismerésében.
Az emberi tudományokban is csak az igazodik el, aki gyakran és behatóan tanulmányozza az adott szakterülettörvényeit. Aki pedig még többet is foglalkozik a részigazságokkal, az új felfedezésekre tud eljutni. Ha ez így van az emberi tudás területein, mennyivel inkább így van ez Isten dolgaiban!
Látjuk, hogy hazánkban mily sokan vannak, akik Isten törvényeit gondolkodás és megfontolás nélkül utasítják el, mondván, hogy azok idejét múltak, ósdiak. Társadalmi szintre akarják emelni az alapvető erkölcsi értékek, a természetes erkölcsi normák elutasítását. S helyébe 1-es és 2-es számú szülőre, egyneműek „házasságára”, s gender elméletre alapozó új „erkölcsi” rendet akarják az emberekre erőltetni.
Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: hol vannak az illetékesek részéről a hathatós intézkedések eme súlyosan romboló erkölcsi trendeknak ellen? Hol vannak a keresztények és hol vannak a hívő keresztények? Hol vagyunk mi? Ezek után mi várható az újesztendőben?
Kétség kívül, a kultúr- és az ideológiai harc folytatódása. Az Iszlám elleni küzdelem. A boldogabb jövőért, Isten országáért sokat kell küzdenünk az újesztendőben is. A Világ rejtőzködő urai ma is féltik a hatalmukat Krisztustól. Nem kétséges, hogy céljuk a gyökér, önérzet, és értékrend nélküli ember kialakítása. Ugyanis a megalázott és kiszolgáltatott embert mindig könnyebb manipulálni. Az elkötelezett keresztény embert viszont nem lehet könnyedén megtörni, értékrendjét nem lehet emberi érdekekhez igazítva megváltoztatni.
Testvérek! Szomorúan kell látnunk, hogy kialakulóban van a nem gondolkodó ember típusa. Ők inkább tudatot butító szerekhez nyúlnak, mint az alkohol és a drog, és életüket egyre inkább fásultság és nihilizmus jellemzi. Nemcsak az egyszerű emberekét, hanem vezetőikét is. Európára tragédiát hozó vezetőjük mondotta, hogy ha látta volna, mit eredményez tette, akkor másképp cselekedett volna. Ma sem látja, hogy mit kell cselekedni. Nem ismeri a közmondást: Mi előtt cselekedsz, előbb gondolkodjál.

Sem azt a közmondást: „Quidquid agas, prudenter agas et respice finem”. Bármit cselekszel, bölcsen cselekedd, és tekintsd a célodat. T. Bármit cselekszünk az újévben, bölcsen cselekedjük, s tekintsük mindig a célt: saját, családunk, s nemzetünk boldogabb jövőjét.
Ámen