2016. december 1., csütörtök

Sziklára épített ház

Emberi méltóságunk  többek  között  abban mutatkozik  meg,  hogy  szabadon dönthetünk   és   szabadon    cselekedhetünk.   Döntési   és    cselekvési szabadságunkat  a  teremtő  Istennek  köszönhetjük,  aki  nem  neki  vakon engedelmeskedő  rabszolgának   teremtette  meg   az  embert   és  nem   is gondolkodásra  képtelen  automatának.  Isten  azt  szeretné,  ha  szabadon választanánk  azt  az  utat,  amely  az  üdvösségre,  a  vele  való  végső egyesülésre vezet.
Isten  elvárja  tőlünk, hogy  szavaink  valóban  benső meggyőződésünket  és   szándékainkat   fejezzék   ki,   s   mindezzel   ne ellenkezzenek tetteink. Nem elegendő elismerni Isten létezését és nem elég azt hangoztatni,  hogy  ismerjük  akaratát,  hanem  meg  is  kell  tennünk mindazt, amit  megismertünk.
Ennek  igazságát Jézus  így fejezi  ki a  mai evangéliumban: az juthat be a  mennyek országába, aki teljesíti a  mennyei Atya  akaratát.  Szavainak  szemléltetésére  példabeszédet  mond  a  házát homokra építő balga  emberről és  az okosról, aki  szilárd alapot  választ lakóhelye számára. Az előbbiek csak ismerik Isten tanítását, de nem  élnek aszerint. Megtehetik, mert  szabad akaratuk van.  Az utóbbiak, az  okosak, nem csak ismerik Isten elvárásait,  hanem szabad akarattal elfogadják  azt és cselekedeteiket  ehhez  szabják.  Megteszik  Isten  akaratát,  mégpedig szabad akarattal, felelősségük tudatában.
A szabad akarat személyes felelősséggel jár.

(his)