Advent 3. vasárnapja. 2019
Bevezetés
Hűséges lélekkel várjuk karácsony
ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. – Fokozott
buzgósággal készülünk arra, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek az ünnepen. -
És igyekszünk tanúságot tenni mások előtt is arról, akinek születését ünnepelni
akarjuk. - Miként tette egykor a mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint
Keresztelő Szent János. Nem szavakkal, hanem Krisztusra mutató életünkkel.
Kirié litánia
Jézus Krisztus! Bocsásd meg
azokat a vétkeinket, amelyekkel szeretteinket megbántottunk. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Add meg nekünk,
hogy szívből megbocsátsunk azoknak, akik minket megbántottak. Krisztus,
kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Add, hogy
karácsonyra készülve növekedjék lelkünkben a mindenki iránti tevékeny szeretet.
Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Az egyház sem élhet reklámok nélkül.
Két héttel ezelőtt templomainkban kigyulladtak az adventi koszorúk első
gyertyái. Ma már a harmadik ég, jelezvén, hogy közeledik a karácsony.
Úgy látszik, hogy korunkban az
adventi koszorú gyertyáival, együtt nagyszerűen sikerült vallásos reklámmá
vált. Terjesztésétől még az ellenzék sem vonakodik. Nemcsak templomainkban,
úton-útfélén találkozunk vele. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez a vallásos
cégér bármennyire közismert és köz-kedvelt, mégis csak üres reklám lett
sokaknál belőle.
Nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket. Az adventi koszorúk fénylő gyertyái által meghirdetett értékekből -
legyen szabad ezúttal üzleti nyelven kifejezni magam -alig kél el valami.
Sőt e reklám folytán a többség
még inkább földies gondolkodásúvá válik, mint volt az előtt. Önfeledten gyűjt
és lázasan üzletel, mintha csak örökre a földön akarná berendezni lakását.
Adventi koszorút viszont nem
ezért fontunk és nem ezért gyújtjuk meg gyertyáit sem. A zöld ágakkal örök
reményünk beteljesedésére akartuk irányítani figyelmünket. A gyertyák növekvő
fényével a világ világosságának közeledését akartuk szemléltetni. Az adventi
koszorú arra hivatott, hogy felébressze bennünk az egyre csökkenő érdeklődést
Isten országának kincsei iránt.
Célt tévesztett ez a reklám?
Jézus Krisztus az evangéliumi
értékekkel akar boldogítani és az adventi koszorú gyertyái arra hivatottak,
hogy szembesítsenek azokkal. Ébresztgetnek és keltegetik kíváncsiságunkat:
Kicsoda ez a Jézus Krisztus? Rendelkezik-e olyan árukínálattal, amely még
minket, modern embereket is érdekelne? Érdemes-e még egyáltalán őrá figyelni?
Tulajdonképpen hitünk központi
kérdéséről van itt szó, amely szerint eldönthetjük, hogy kitartunk-e Jézus
mellett, vagy más (ál)-messiások után nézünk, és tőlük várjuk igazi
boldogságunkat.
Kérdésre nem egyszerű a válasz.
Sokan félnek Isten Lelkének irányításától és inkább napjaink tévtanítóinak,
nagy ígérgetőinek lábai elé vetik magukat, és így általuk a gyűlölködés, a
hatalom, a pénz rabjaivá válnak. A pénz és hatalom istenétől várják az
üdvösséget.
Advent derekán Keresztelő János
Jézushoz intézett kérdését halljuk és felkapjuk fejünket: "Te vagy-e az
eljövendő, vagy mást várjunk?"
A karácsony előtti rohangálások
közepette nagyon is időszerű kérdés: Alapozhatjuk-e még jövőnket Jézus
Krisztusra? Hiszen sokszor úgy tűnik, mintha műve már rég elavult és csődöt
mondott volna.
Néha még hívei is csak szín-ből
követik, és nem szívből.
A Jézusba vetett bizalom
megfogyatkozását még Keresztelő Jánosnak is át kellett élnie.
A Messiás előfutára volt, mégis
börtönbe került, sínylődött és senki sem törődött kiszabadításával. A látszat
szerint még Jézus sem igyekezett megvédeni lelkes hírnökét. Sőt azt kellett tapasztalnia,
hogy akit egy-szer szórólapáttal és fejsze-nyéllel a kezében hatalmas,
gonoszságot nem tűrő, tűzzel-vassal pusztító erős Istennek ábrázolt, az szelíd,
irgalmas, jóságos és ember-szerető Isten.
Elkerül mindenféle feltűnést.
Csendesen adja tudtul isteni mivoltát. Azt szeretné, ha az emberek a jelekből
is olvasni tudnának: meg-gyógyította a testi sérülteket és rokkantakat,
barátságosan bánt a bűnösökkel.
Ennél János többet várt. Több bizonyítékot
és isteni megnyilatkozást, de neki is be kellett érnie azokkal a jelekkel,
amelyekről már Izajás a Messiással kapcsolatban szólott, és amelyek Jézus ténykedését
valóban kisérték: "a vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak,
süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot".
Jézus nem lépett fel tüzes
karddal, mint ahogy ezt János szerette volna. Ő csendesen körüljárt jót
cselekedvén, ahol csak lehetett. János a jelekből végül is felismerte az Isten
Fiát, hitt neki és életét áldozta érte.
Karácsonyi előkészületünk idején
feltehetjük a kérdést: Mit tartunk mi Isten Fiáról, a Krisztusról? Sok jel és
tudományos megfontolás szól mellette. Sokan örömmel nyugtázzák szeretetét és
jóságát az elesettek és bűnösök iránt, de mégsem utánozzák, nem követik
példáját és nem engedik, hogy Jézus meggyógyítsa vakságukat, süketségüket vagy
bénaságukat.
Még egy jó hét és itt a karácsony.
A sok rohanás közepette találjunk még egy kis időt az önmagunkba szállásra. A
szeretet, s a jóság érzületét ébresztgessük, erősítgessük magunkban, hogy
örömmel ünnepelhessük majd az Eljövendőt.
Ámen.
