Advent 4. vasárnap 2019
Bevezetés
Ma, Advent 4. vasárnapján, Mária jegyeséről, Józsefről hallunk, akinek
Isten álomszerű látomásban nyilatkoztatta ki üdvözítő tervét. Az evangéliumi
beszámolóból kitűnik, hogy Isten üdvözítő szándékainak megvalósításában feltétlenül
számít az ember együttműködésére. József egykor erre készségesen vállalkozott.
Engedelmesen és hitből fakadó cselekedetekkel válaszolt Isten hívó szavára. És
mi, készségesen vállalkozunk-e Isten hívó és üdvözítő szándékának a
megvalósítására?
Kirie
litánia
Jézus
Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!
Jézus
Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békítsd ki bennünket
Istennel és egymással! Krisztus kegyelmezz!
Jézus
Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és jóságot! Uram
irgalmazz!
Evangélium
után.
Amint a bevezetőben már említettem, Advent 4.
vasárnapjának evangéliumában Jézus nevelőapja áll előttünk és segít bennünket a
helyes karácsonyi készületben.
Máté nagyszerűen ábrázolja a mai evangéliumi
szakaszban József zavarát Az ifjú ács rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Látja,
hogy jegyese gyermeket vár. Tudja, hogy a gyermek nem az övé.
Megmagyarázhatatlan rejtély előtt áll. Máriát ismeri annyira, hogy ártatlanságában
nem kételkedik. De az anyaság biztos jelét látja rajta. A két tényt emberileg
nem lehet összeegyeztetni. Már – már arra gondol, hogy titokban elbocsájtja
nagyon tisztelt és szeretett jegyesét.
És akkor közbelép az Isten. József álmában találkozik
az Úr angyalával. Hallja a természetfölötti felvilágosítást: „Ami történt,
Isten szent lelkének közreműködésével történt.” József hittel elfogadja.
Szent Máté, „gyermekségi evangéliumában” Jézus
életének eseményeit ószövetségi jövendölésekkel igazolja. Jézus fogantatását is
a próféta által Ácház királynak mondott szavaival, melyeket Messiásra vonatkozóként
értelmez. Így az ó- és az újszövetség egybekapcsolásával rámutat az egységes
üdvtörténetre.
Máté ezzel azt is igazolja, hogy Jézus az igazi
Messiás, aki Józsefen keresztül Dávid leszármazottja. És hitet tesz Jézus szűzi
fogantatása mellett is, a József által átélt misztérium közlésével.
József megértette, hogy Isten maga irányítja az
eseményeket és őt, mint önálló, szabad és felelős embert vonja be az üdvözítő
tervébe.
Az üzenet két dolgot tartalmaz. József tegye félre
aggodalmát, mert a Máriában fogant élet a Szentlélektől van.
Az üzenet másik része az, hogy a gyermeknek – az apa
szokott nevet adni. Itt József adja neki a Jézus nevet. Ezzel apja lesz neki. E
név azt jelenti, hogy Isten megszabadít, üdvözít.
A névadással Józsefet megilletik az apai jogok, s ő vállalja
is, az apai kötelességeket is. Még pedig, feltétel nélkül. Az Írás szavaival:
„úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.”
Ettől a pillanattól lemondott földi elképzeléseiről, s életét Isten iránti
hűségben, egyedülálló hivatásában, a Szentcsalád őreként éli meg.
Hogy tekinti maga József ezt az életet. (Reményik
Sándor szavaival) Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény
vállamra tettél. Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek, . . ha szemébe tekintek, Benne
ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te
szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek.
Ez az ácsműhely. ezek a forgácsok, Mit
tehettem érte? mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják
majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet fog a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni, S
azután is óvni a lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt.
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja borzolta
szürkülő szakállamat, Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi
rózsaujja. S most olyan más az útja.
Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom,
a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, -
én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.
T. József és Mária történetéből láttuk, akik az Úrban
bíznak, azok nem szégyenülnek meg soha, mert miként Mária és József tudták, úgy
ők is tudják, hogy Jézus nemcsak bűntől szabadító, hanem a világ végéig velünk
maradó Isten, Emánuel!
Ámen.
