SZENT
MIKLÓS
Gazdag családba született, és már gyermek
korától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Amikor szülei elhunytak,
gazdag örökségét jóra igyekezett használni.
Egy elszegényedett nemes ember élt
akkoriban városában, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon
hiányában. Amikor Miklós erről tudomást szerzett, egymás utáni éjszakákon
egy-egy zacskó aranyat dobott be titokban hozzájuk. Az elsőt a boldog apa még
égi ajándéknak képzelte, de a harmadiknál megleste szentünket. Lábaihoz borulva
köszönte meg a jóságot, ez persze nagy zavarba hozta Miklóst, aki szeretett
volna ismeretlen maradni.
Törökország területén a lyciai Myrában
éppen püspökválasztás volt, amikor Miklós a templomba bement, és a Szentlélek
sugallatára ekkor őt választották püspökké.
Nagyon idősen, halálát közeledni érezve,
Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg 350 körül. Myrában temették el,
azonban egy török támadás feldúlta sírját.
A keresztesek felszabadították Myra
városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre,
Itáliába, Bari városába. A 10. századtól terjedt el tisztelete.
Szent Miklós püspök az ajándékozó szeretet
szentje. Életével megmutatta az Isten országa felé vezető utat. Ezen az úton
szeretnénk mi is járni, és hirdetni Isten Országának jelenvalóságát.
